Seite - 512 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

512 fordul elő; a többiek Esztergom, Komárom, Sopron, Szombathely, Eszék, Pozsony, Vág-Ujhely, Lipótvár, Pest, Szeged, Versecz városokból és Magyar- ország más vidékeiről származtak, de az illető városok is csak egy-két egyénnel képviselvék. Van konstantinápolyi születésű is. A kik Temesvárott és vidékén születtek, majdnem mindnyájan a szücsmesterséget folytatták. Az említett polgárkönyvben, mely 1717-tól 1739-ig terjed, 329 név fordul elő, közte csak három magyar. De jöttek spanyolok, olaszok, örmények, szerbek és oláhok is, és keletkezett Temesvárott a német és örmény város- rész (Teütsche Stadt, Armenische Stadt), a mai Gyárváros helyén pedig a rácz város (Neu angelegte Raatzen Stadt). 1719-ben tétettek meg az első intézkedések, hogy a vár és város egészen új alakot nyerjen. 1723 ápril 25-én tették le az első alapkövet az új várfalakhoz a Kis-Palánk városrész teljes eltakarításával. 1724-ben a katholikus egyházi ügy is élénk fejlődésnek indúlt, midőn gróf Nádasdy László csanádi püspök, ki az ősi püspöki székhelynek, Csanádnak, a török hódoltságban történt elpusztúlása után, mint néhány elődje is, rendszerint Szegeden tartózkodott, most Temesvárt tette püspöki székhelylyé, s ide az említett év márczius 5-én ünnepélyesen be is vonúlt. Fölépültek a kormányszéki és kincstári épületek; 1729-ben elkészült a nagy „erdélyi kaszárnya44, 1731-ben az új városháza; ugyanakkor munkába vétettek más nyilvános építkezések is: templomok, tiszti lakok, hivatalos épületek, földalatti csatornák, kövezés, stb. Mercy grófnak, a bánáti kormányzónak, szándéka volt Temesvárt az ország legszebb városai közé emelni. Szándékát azonban csak kormányzó- utódai, nevezetesen báró Engelshofen Ferencz táborszernagy, majd a polgári tartományi administratio életbeléptetése után 1751-től kezdve gróf Perlas- Rialph, gróf Clary Altringen s báró Brigido József valósították meg. 1744-ben keletkezett Temesvárnak, a péterváradi kapun kivűl az új német majorok nevű városrésze (a későbbi József-külváros); még előbb a Mehala és Majerhof külvárosok, melyek részben szerb gyarmatok és újabb német jövevények részére jelöltettek ki. Fejlődésének újabb korszakába lépett Temesvár 1779-ben, midőn Mária Terézia királyné az úgy nevezett Temesi Bánságot Magyarországhoz vissza- kapcsolta, s mikor Temesvár 1781-ben szabad királyi várossá emeltetett. Székvárosává lett egyszersmind Temesmegyének s gyűlőhelyévé a kincstári jószágokra telepített új megyei nemességnek. Terei, útczái szabályozást nyertek, díszes paloták, nemesi kúriák, emeletes magánházak, vendéglők,