Seite - 526 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

526 plébános és Dobre Fermendzsin előljáró vezette. Az akkori bánáti adminis- tratio által előzékenyen fogadtatván, Vingán s Bodrog, Selyos, Lovrin és Ó-Bessenyő pusztákon kaptak lakásokat. Megadatott nekik kérelmök szerint az Oláhországban bírt kiváltságoknak további élvezete, és mentesek valának minden közterhektől. Mária Terézia 1744-ben augusztus l-jén kelt diplomájával rendezett tanácsú várossá emelte Vingát, vásárokat és egyéb kiváltságokat engedélyezett neki. A királyné kiköté ezen oklevélben, hogy Vinga ezentúl az ő nevéről T/ieresiopolis-nsk hivattassék, s hogy a város czímerének egyik felében az ő nevének kezdőbetűje ékeskedjék egy koro- nával, vörös mezőben; a czímcrpajzs másik fele pedig kőszirtre épített fehér tornyot tűntessen föl kék mezőben, „mely azt jelenti, hogy az elszéledt bolgárság a mi felséges ausztriai Házunk alatt menedéket talált44. Városi jogainak élvezetében gyorsan fölvirágzott Vinga, és jelenleg a leggazda- gabb bolgár helység a temesi területen. Fekvése szép dombos vidéken igen tetszetős, kivált a vasúti oldalról. Az élénk iparos várost 4.796 bolgár és kevés német, oláh, meg magyar lakja. A magyarság teszi az úri osztályt, mely értelmességével társadalmi téren is üdvösen hat a műveltségnek minden irányban való fejlesztésérc. Vinga környéke sűrűn be van telepítve jó módú magyar, német és oláh falvakkal. Ilyenek : Majláth/alva magya- rokkal, Orczy/alva, Mercyfalva, Réthát, Keresztes, Kisfalud, Máslak, Brückenau német lakossággal, Szécsány és Knéz oláhokkal. Mercyfalva első telepítvényesei olaszok voltak, kik a selyemtermelés és rizstermesztés czéljából telepíttettek le 1734-ben. Ezek azonban, valamint Temesvárott, Verseczen, Fehértemplomon és e városok vidékén letelepült rokonaik, részint kihaltak, részint elnémetesedtek. Áttérve innen a Maros balparti vidékére, Araddal szemközt Uj-Aradot, odább nyugatra Német-Szent-Pétert találjuk. Mindkettő virágzó és népes német község, melyek még Mercy idejében telepíttettek be. Az Aranka mellékén, ismét két jelentékeny és népes délmagyarországi helységet talá- lunk. Az egyik Perjámos, a másik Nagy-Szent-Miklós. Perjámos is Magyarország legrégibb lakott helyeinek egyike. A hatá- rában kiásott leletek, nevezetesen a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött 1885. évi népvándorláskori kincslelet, valamint a Kr. utáni első századokból való római érmek bizonyítják, hogy már a legrégibb időben lakott hely volt. A helység különben ismeretlen keletkezése óta egész a török hódolt- ságig Csanádmegye tartozéka volt s magyar lakossággal bírt. 1381-ben