Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

527 Maczedóniai Péter volt Perjámos földesura, kinek egyik fiát, Miklóst, dicsé- rettel tűnteti ki a hazai történelem a XV. századi török harczok idején. Mátyás király idejében részben a gazdag Dóczyak birtokába jutott Perjámos. A török uralom alatt szerb pásztornép telepedett meg az elszéledt magyarság pusztán hagyott tűzhelyein. A törökök kiűzetése után mindössze csak 20 ház találtatott Perjámoson. 1724-ben németek vándoroltak be ide a Rajna és Mosel vidékéről. Később újabb német bevándorlások szaporították az első telepítvényt. 1790-ben a zágrábi érsekségnek adta át Perjámost a kincstár cserébe a horvát határőrvidékbe kebelezett uradalmakért. Haulik György, néhai zágrábi érsek, 1845-ben másik népes községet telepített Perjámos mellé, mely alapítójáról Haulik/alvának neveztetik, s egyike a temesi vidék legszebb német községeinek. Perjámos ma Torontálmegye azon élénk köz- ségeihez tartozik, melyek értelmiségre, kitartó szorgalomra és külső csínra nézve kitűnnek. Jobbára német lakosságának száma ez idő szerint 5.86l-re rúg. Van vasútja és a Maroson élénk forgalmú réve, malomipara, mész- égető telepe, látogatott gabonapiacza. A Maros balpartját Deszkig majdnem szakadatlanúl erdő borítja s árúanyagát szolgáltatja az egész Torontálban híres perjámosi fakereskedésnek. Nagy-Szent-Miklós 3 órányira esik Perjámostól nyugati irányban. Két községből áll: az egyik Német-, a másik Szerb-Szent-Miklós; amabban 1.848, emebben 8.988 ember lakik (magyar, német, oláh és szerb). Szintén ősi lakhely, melynek első keletkezése a népvándorlási kor homályában vész el. Itt került elé 1799-ben legfontosabb népvándorlási kincsünk, a híres nagy-szent-miklósi aranylelet, mely összesen 23 darab aranyedényből áll és 1.678V16 aranyat nyom. A kincset még azon évben I. Ferencz császár rendeletéből a bécsi cs. és kir. régiségkabinet szerezte meg. (E nagy becsű lelet rajzai „Magyarország" I. kötete 36. és 37. lapjain láthatók.) E helység csak a XVI. században bontakozik ki a feledékenység leple alól, s ekkor „Szent-Mihály" néven a Maczedóniai nemzetség egyik birtokrésze. Vára nem volt, de volt az Aranka partján egy sánczokkal megerősített donjonja, mely azonban nem védhette meg a községet a török járomtól. 1717-ben már csak 30 lakóház találtatott benne. A községet Laff csanádi ellenőr szállatta meg külföldi német gyarmatosokkal 1764—65-ben. Katii, plébániája 1767-ból ered, díszes templomát 1824-ben a gróf Nákó-család emelteté, melynek a templom közelében egy műkincsekben gazdag pompás kastélya van. Szent-Miklós többféle hatóság székhelye, gazdasági iskolája is van, hetilap is