Seite - 539 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

539 eredetű. De, míg az alibunári mocsár talaja korhanynyal bőven kevert fekete kotús agyag: addig a deliblati sivatagot szennyes, vagy világos fehér futóhomok borítja, melynek rétegei közt azonban sok helyt egészen sötét színű televényes rétegek is mutatkoznak, bizonyítván, hogy a sívó homok futása koronként megállapodott és növényzettel volt borítva. Sőt, hogy itt a tenyészet élete és kihalása több ízben ismétlődött, bízvást következtethető abból, hogy egymás alatt különböző mélységekben más-más televényrétegek Legelő a deliblati homokpusztán. találhatók, s még ma is gyakran lelni itt faszéndarabokat, szarvas- és őzagancsok töredékeit, melyek csak olyan korból származhatnak, mikor itt dús növényzet díszlett. A fölszínt illetőleg a homoksivatag általában dombos- völgyes földhát, mely mintegy kidagadt a környező síkságból. A dombok néhol csaknem hegyekké nőnek, a mennyiben 40—50 méternyire is kiemelkednek a környező lapályokból és rendesen jó meredekek. Itt csúcsos halomkúpok, amott hosszan nyúló dombgerinczek uralkodnak a teknőszerű száraz völgyek fölött, már t. i. míg a szél engedi. Kétféle uralkodó szél látogatja e vidéket: a délkeleti, mely főleg tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején 3—5, sőt 6 hétig is tart és gyakran orkánná fokozódik, mely mindent 68*