Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

546 Végre Bács és Bodrog megyék a tiszai határőrvidék kivételével 1714-ben újra föléledtek ugyan és később 1802-ben törvényesen egyesültek is; de az úgy nevezett Temesi Tartomány egész 1779-ig, midőn Niczky Kristóf gróf Mária Terézia rendeletéből a Bánságot Magyarországhoz visszakapcsolta, elválasztva maradt az anyaországtól és csak ekkor nyerte vissza ősi vár- megyei szerkezetét. Mindazonáltal a kormány állandóan gondot fordított a sokat sanyargatott déli végek fejlesztésére és újból való felvirágoztatására. Főgondja volt nevezetesen erős védelmi állapotba helyezni, ismét benépe- síteni s így a műveltség számára meghódítani a néptelenné lett, puszta, elhanyagolt országrészt. A nagyobb mértékű gyarmatosítás úgy a Bácskában, mint a Temesi Tartományban németek telepítésével vette kezdetét, kiket a Bánságban olaszok, spanyolok, bolgárok, szerbek és francziák követtek. A németek bevándorlása előbb a Tisza-balparti tartományban, vagyis a mai Torontál, Temes és Krassó-Szörény megyék területén indult meg, és pedig mindjárt a visszafoglalás utáni időkben, a hírneves Mercy Claudius gróf tábornok kormányzósága alatt (1717 —1734). Mercy a bánsági puszta vidékek benépesítése tárgyában 1722-ben tett Bécsbe fölterjesztést, minek következtében VI. Károly császár megengedte, hogy a német birodalomból, nevezetesen a felső-rajnai kerületből, több száz család a Bánságba vándorolhasson és ott letelepedhessék. A telepítvényesek- nek a császár több rendbeli kedvezményt, úgy mint földbirtokot, háztelket, több évi adómentességet és szabad szállítást ígérvén, nem csoda, hogy számosan engedtek a császár fölhívásának és költöztek a Bánságba. Az 1722 —1726 közötti években mintegy 2.500 család telepedett meg ott. Különösen 1724-ben történt sok település. A bevándorlók részint új hely- ségeket alapítottak a nagy kiterjedésű praediumokon, részint a gyéren lakott falvakban szaporították a lakosság számát. Mercy kormányzósága alatt a Bánságban keletkezett német helységek közül a nevezetesebbek: Új-Arad, Becskerek (Kis és Nagy), Brückenau, Csákóvá, Denta, Detta, Fehértemplom (Weisskirchen), Freidorf, Hidegkút (Guttenbrunn), Gyarmata, Karánsebes, Kudricz, Lippa, Lúgos, Moldova, Orsova, Pancsova, Perjámos, Új-Palánka, Új-Pécs, Német-Szent-Péter, Rékas, Versecz. E helységek népesség tekintetében ma is kiválnak a bánsági német helységek közül. A németek tömegesebb betelepítésével Mercy különösen a földmívelést akarta előmozdítani, azonban az iparról és bányászatról sem