Seite - 554 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

554 kötő, fésűs, keményítőgyáros, kártyagyáros, műkertész, zenész, fazekas, rézöntő, szitás, takács, női szabó, selyem- és kelmefestő, kárpitos, enyvfőző, köszörűs, stb. iparágakat űző mesterekre. Részben eleget is tett a telepítő bizottság az egyes vidékek és városok kívánságainak ; de minden kívánalmat nem teljesíthetett, mert a kincstár által telepítési czélokra utalványozott összeg nem volt elegendő az összes tervek keresztülvitelére. 1786-tól kezdve József uralkodásának utolsó esztendejéig szintén sok német (valami 3.000 család) vándorolt be a délvidéki üres helyekre. A II. József császár uralkodása alatt épített új német falvak a Maros- Duna közén : Orczy falva, Niczkyfalva, Gyertyámos, Köve res, Bachovár, Liebling, Rittberg, Traunau, Daruvár, Herr endinst, Margitta, Moritz- feld, Gladna és Ebendorf \ Megnagyobbított német falvak : Szent-András, Kis-Becskerek, Módos, Szakáiháza, Rékas, Freudenthal, Freidorf, I.ovrin, Blumendorf, Mercy falva, Csákóvá, Moravicza, Versecz, Lúgos, Nagy- Szent-Miklós, Csanád, Facsét és ATagy-Becskerek. Bács-Bodrogmegyében 1784-től 1786-ig épült új német falvak: Torzsa, Cservenka, Új-Verbász, Kis-Kér, Szeghegy, Bidkesz, Járek. Ujabb német telepítvényesekkel szapo- ríttattak : Palánka, Új-Szivacz, Sóvé, Kúla, Parabuty, Rácz-Militics, Bresztovácz, Veprovácz, Kernyája, Csonoplya, Bezdán, Stanisics, Almás. II. József halála után 1840-ig már csak kisebb német telepítésekkel és a régibb német gyarmatosoknak egyik helyről a másikra átköltözésével találkozunk. E későbbi telepítéseket azonban már nem az udvar eszközlé. Azokat már a vármegyék felállítása után saját alkotmányos hatáskörében intéztette a magyar kormány a magyar kincstári uradalmak igazgatói és egyes földbirtokosok által. A német birodalom és az örökös tartományok legkülönbözőbb tájairól érkezett eme gyarmatosok természetesen a legkülönbözőbb árnyalatait beszélték a német nyelvnek még ugyanazon egy községben is, úgy hogy sokszor meg sem értették egymást. Életmódjuk, szokásaik és erkölcseik is többé-kevésbbé eltérők voltak, sőt még most is sok eltérést tapasztalhatni e tekintetben. Azonban mindannyit egyesíté új hazájukban a nemzetiségi és hitvallási kötelék azonossága. A protestáns vallás követői közül csak igen kevesen vándoroltak be. A Maros- és Dunaközön csak a temesmegyei Lieblingben telepedének tömegesebben evangélikusok; a Bácskában Torzsán, Cservenkán, Uj-Verbászon, Kis-Kéren, Szeghegyen, Bulkeszen, Járekon, Sziváczon és Sóvén találjuk a református német gyarmatokat.