Seite - 555 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

555 II. A délmagyarországi német községek, lakóik s ezek szokásai. A német falvak tagadhatatlanul díszére váltak és válnak még manapság is Magyarország déli vármegyéinek, s megélénkítöi a különben egyhangú síkföldnek. Magyarországon bizonyára sehol sem találni oly nagy számban egymás mellett igazi csínnal és szabályossággal épített, egyenes, szellős és befásított útczákkal ellátott helységeket, mint ezen a vidéken. Példáúl említhetjük e tekintetben Zsombolyát, Perjámost, Nákófalvát, Szent-Hubertet, Charlevillet, Sándorházát és Haulikfalvát Torontálban ; Apatint, Palánkát, Vcrbászt és Kúlát Bácsmegyében. A német községek mindenütt a határ emelkedettebb helyén terűinek el. Mintegy 18—20 öl széles fő- és 6—8 öl széles mellékútczáik egyenes vonalban szelik keresztül a falvakat. A község közepét kerek vagy szabályos négyszögletes tér díszíti, melyen a templomot, paplakot, iskolát, községházat és a nagyvendéglőt találjuk, a mint azt a bogárosi és charlevillei templomtért föltűntető képeink mutatják. Azon köz- ségekben, hol tornyos templom nincs, a tér közepét díszítő feszület mellett mindenütt haranglábakat találunk. A házak tiszták, fehérre meszeltek és az úteza felől 2—3 ablakkal látvák el, melyek zöldre festett táblákkal vagy zsalukkal záródnak. A házak rendesen náddal, a jobb módúakéi zsindelylyel vagy cseréppel vannak födve. Itt-ott régi nádas házaknál a ház homlokzatán, a tető irányában két deszka van alkalmazva, melyek egymást keresztezik és tófejekben végződnek. E különös tetődísz ősgermán eredetű és Német- országban is sok helyütt látható. Az útczáról néhány lépcső vezet a festett útezaajtón át a kissé emelkedettebb tornáczra, mely az udvaron befelé nyúló főépület elején egészen végig húzódik. A folyosóról ajtó nyílik a tágas és rendesen festett tiszta konyhába, hol csinos takaréktűzhelyet és ragyogó, fényesre súrolt házi edényeket látunk. A konyhából jobbra-balra ajtó nyílik a szobákba. Jobbról van a díszszoba (Stube), mely nem hiányzik egy német házban sem, de mely csak ünneplő szobának szolgál vendégek fogadására. Ez a szoba büszkesége szokott lenni a háziasszonynak. Két oldalról hímzett hófehér párnáktól duzzadó tornyos ágyak, azok előtt kékre festett s piros virágokkal díszített fa-lóczák, a szoba közepén ugyanolyan ékítményű asztal, a falak mellett fiókos szekrény, magas ruhatartók, itt-ott már pamlagok, nád- és karosszékek, schwarzwaldi óra, színes virágos edénypolezok teszik egy ily díszszoba bútorzatát. A csipkés fehér leplekkel elfüggönyözött ablakok közén oltárszerű szentkép-csoportozat látható, mely előtt ünnepek előestéjén, 70*