Seite - 562 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

562 melyeket még őseik hoztak magukkal. Népmeséik is régiek. A mellett majdnem minden falunak helyi mondái is vannak. Télen, mikor a mezei munka szünetel, szokták a legtöbb látogatást tenni ismerőseiknél, rokonaiknál. Ilyen látogatás alkalmával a férfiak beszél- getve pipáznak és kártyáznak pénzre vagy kukoriczára, olykor babszemekre. Az asszonyok fonnak s csendesen beszélgetnek. Szokásban van téli ünnepeken ebéd után a szánkázás is. Nyílsebesen repülnek ilyenkor a prüszkölő tüzes mének, az ujjongó víg néppel megrakott szánok. Az ismerősök házai előtt meg-megállnak, hogy sonkát, kolbászt kóstoljanak és egy-két pohár új borral („rámpás") melegítsék föl megfázott tagjaikat. Tavaszszal a fiatalok útezahosszat labdáznak, a kicsinyek sárkányt eresztenek, az asszonyok a ház elé, a férfiak az útezasarkokra ülnek (scharfes Eck). Vasárnaponként tekéznek a nagyvendéglő udvarán. Az útezasarkokon csinálják a nagy politikát, megrostálják sorra az elöljárókat és szervezik a pártokat. A délmagyarországi német általában igen jól táplálkozik, főkép a mezei munka idején. A jobb módú családoknál négyszer esznek napjában. Kevéssel a reggeli munka után reggeliznek. A reggeli szép fehér kenyérből, a melyet otthon sütnek, valami hideg húseledelből, sajtból vagy túróból áll. Az ebédet déli harangszóra tálalják ízletes főtt ételekkel. Kedvelt ételek: a krumpli és galuska (Grundbirn und Knödln), a túrós és tejfölös rétes, a tejbe főtt metélt (Milchnudeln) és dara (Brei). Délután négy óra tájon vajas kenyeret, tejet vagy hagymás szalonnát ozsonnáznak. A vacsora esti hét órakor van s meleg ételekből áll. Az ital közönségesen víz, vagy saját termesztésű könnyű kerti bor (Heuriger). A vörös bort jobban szeretik, mint a fehéret. Az asztalnál rendesen mindnyájan egy tálból kanalaznak. A házasságok kötése nem szorítkozik ugyan valamely évszakra, mind- azonáltal a legtöbb lakadalom farsangra esik. Az esküvők közönségesen vasárnapon, vagy kedden délután mennek végbe. Mikor a legény (Bursch) megérett a házasságra, szüléi valamely asszonyt bíznak meg az út egyengetésével az előre kiszemelt lánynál. Ez előbb csak egyedül, aztán a vőlegénynyel és annak apjával, meg két tanúval elmegy a menyasszony lakására és hivatalosan megindúl az alkudozás mindenekelőtt a hozomány iránt. A menyasszonytól legalább is annyi hozo- mányt kivánnak, mint a mennyi a vőlegény félvagyona. Ha mind a két részről egyesség jő létre, nyomban megtartják az eljegyzési szertartást, a mi