Seite - 567 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

567 leány (grosse Magd, kléne Magd). Az idősb férfi-cseléd nagy tekintélyt képvisel a német házban. A gazda után ő az első személy, a család második támasza és tanácsadója; mindig az asztalnál étkezik és a gazda mellett ül. Húsvét vasárnapján korán kelnek. Szót sem váltva egymás közt, kimennek az udvarra a szabad ég alá, s égre emelt kezekkel ekként fohász- kodnak: „Dicső szent húsvét! őrizz meg a hetvenhét láztól. Segíts meg Atya, Fiú és Szentlélek Isten!" E fohász, úgy látszik, az ősöktől ered, kiket a Bánság mocsaras tájain folytonosan gyötört a láz. Reggeli után a Szentháromság nevében (in den drei höchsten Namen) három barkaszemet nyel minden családtag a virágvasárnapi barkaágról. A húsvéti reggeli három szelet szalonnával készült rántottából áll. Szokásban van húsvét vasárnapján a piros tojások osztogatása, melyeket a húsvéti nyúl (Osterhas ) hozott. Húsvét-hétfő reggelén a legények meglocsolják a lányokat, kedden viszont a lányok a legényeket. A május első napját megelőző este, magyar nemzeti színre festett sugár fenyőszálakat (Maibaum) állítanak a legények. A fenyők hegyébe szalagos, virágos zöld galyakat tűzvén, egyet-egyet fölállítnak belőlök a plébános, tanító, biró, jegyző, a földesúr és a nagykorcsma előtt. A díszfa ott marad a helyén egész május hónap végéig. A délvidéki német legkiválóbb mulatsága, fő-fő községi ünnepe a búcsú (Kerweih). Már az előtte való héten nagy a sürgés-forgás minden házban, gazdagnál szegénynél egyaránt, mert a közelebbi szombatra vendégek érkeznek a szomszéd falvakból, atyafiak, gyermekek, víg czimborák és ismerősök, hogy a búcsúban résztvegyenek. A búcsú előtti estén csakugyan megtelik minden ház vendéggel. A válogatott különféle ételek mennyisége meghalad minden képzeletet. Esznek, isznak három nap és három éjjel egész a csömörlésig. A külső vigalmaknál a fiatalság viszi a főszerepet. Minden legény már tíz nappal előbb leányt szemel ki magának, ki a három ünnepnapon rendes tánczosnője, tartozván kalapját szalagokkal és bokrétával földíszíteni. A mulatság előtti szombaton délutáni négy órakor riadóra harsannak meg a trombiták, s üdvlövések durrognak. A nép kitódúl a főútczára és a templomtérre; most vonúlnak át az útczákon zenebandájokkal a nagy legények. Mikor az ünnepiesen öltözött csapat a templomtérre érkezik, a legények jelesebbjei kiválnak a tömegből és előbb a paplakba, onnan a biróhoz meg a jegyzőhöz térnek be az ifjúság nevében tisztelegni s engedelmet