Seite - 574 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

574 Bár egészben sík földnek mondható, külső képe annál kellemesebb, mivel van felföldje is. Hajdan t. i., mikor az egész Alfölddel együtt a Bácska területét is édesvizű tenger borította, ennek alkotásakép támadt a megye éjszaki felében az a széles, hullámos földhát, melyet általában Te/ecskdnak, a Tisza mentén Orompartokwak neveznek. Meredekebb szélei Bajától dél- keleti irányban Sztanisicsig és Sziváczig, innét a Ferencz-csatorna mentén majdnem a Tiszáig húzódnak, megjelölvén a határt, a meddig egykor a Duna meg a Tisza árjai kalandoztak. E két nagy folyó áradata alkotta a megye déli csúcsán emelkedő, tojásdad alakú titeli fensíkot is, melyet a geologusok szerint az átellenben fekvő szerémi hegyektől szakított el. Sajátos jelleget adnak továbbá e vidéknek a Telecskán át éjszak- nyugatról délkeletre húzódó halmok teknőiben s a síkságon fakadó erek. Egy kis zöldelő gyepes vagy nádas folt jelöli a forrás kezdetét, melynek vize kelletlenül kullog-csavarog parttalan medrében, meg-megállva, tócsákat alkotva vagy tavakba ömölve, itt eltűnve, amott újra felbukkanva. Ilyenek a felső Bácskában a Kígyós, Bács-ér, Csík-ér, Körös-ér, az alsóban a Mosztonga, a Jegricska-bara s egyéb kisebb erek, melyeknek vizei a határszéli nagy folyókba vagy a csatornákba ömlenek. Vannak továbbá a Duna és Tisza partvidékein vízi vadakban bővelkedő nagy mocsarak, amott még szigeteket képző mellékágak, Zombor és Szabadka környékén pedig kisebb-nagyobb tavak. E földmívelésre és baromtenyésztésre egyaránt alkalmas terület ősidők- től fogva kedvelt tanyája volt a különféle vándornépeknek. Szereplésökről nem sokat tud a történelem, részben nevöket sem ismeri; itt lakásukat azonban olyan emlékek bizonyítják, melyek a második évezred viharait is kiállva, legalább életmódjukról és szokásaikról nyújtanak némi fölvilá- gosítást. Ilyenek a felső Bácskában Vaskúttól Zentáig s délen Zsablya és Gyurgyevo körül levő dombok, melyek némelyike — mint a Testhalom, Vitézhalom, Kőhalom — jelentős nevet visel, legtöbbje azonban Czigány- halom, Kecskedomb s efféle neveken ismeretes. Tudományosan fölkutatva csak néhány volt még; de úgy látszik, a legtöbb temetkező és áldozó halom lehetett, a mennyiben pedig néhol bizonyos rendszerrel, egyenlő magasság- ban és távolságban készültek, talán őrhelyekűl vagy egyéb hadi czélokra szolgáltak. Másfajta nagy földmű a déli Bácskában elnyúló s Marsigli óta úgy nevezett római sánezok vonala. Az újabb régészeti kutatások szerint azonban úgy ezek, mint a föntebbi halmok közös eredetűek az Alföld más