Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

576 szerb despota, Albert óta Hunyadi János és utódaik. S nemcsak ez a művelt úri nép, hanem — a szerb despota jobbágyait kivéve — a közrendű lakosság is tiszta magyar. A betelepüléskor átvett ősneveken kivül magyarok a helységek és puszták elnevezései is, melyek közt, a szentekről nevezett különböző „falvak és egyházak" mellett ilyenekkel találkozunk: Kőégető, Várszög, Nagy völgy, Verőfény, Jófalu, Répás, Likas, Józan, Kereki, Hetes, stb. A székhelyekűl szereplő Bodrog, Háj-Szent-Lőrincz, Bács várakon és városaikon kivűl többé-kevésbbé népes s nevezetes helyekűl említtetnek: Baja, Bátmonostor, Apáti (ma Apatin), Czobor-Szent-Mihály (ma Zombor), Marótfalva (ma Ó-Moravicza), Szabadka, Becse, Futak, Titel, stb. A XVI. század elején mindez alig pár év alatt romba dűlt, meg- semmisült. Már az 1514-ki pórlázadás következményeit is nagyon megérezte a Bácska; midőn pedig a mohácsi vész után s utóbb a Bécs ostromáról haza térő török hadak erre jönnek: fölégetik, elpusztítják a helységeket, kardélre hányják vagy rabszíjra fűzik a lakosok ezreit. Betelepülésekor tehát minden ellenállás nélkül foglalhatta el a török az egész Bácskát, melyet hat kerületre (nahije) osztott. Ezeknek székhelyei : Baja, Szabadka, Zombor, Bács, Szeged és Titel voltak. E helyeken laktak az őrségek s a mohamedán családok; más lakos úgy itt, mint a vidéken nagyon kevés élt. Az egykorú Verancsics Antal a Dunán lefelé útaztában megilletődve hallja hajósától, hogy harmincz faluban sem lakik annyi ember, mint azelőtt egyben. A hol magától alakúit a réginek romjain egy-egy kis község, azt, ha adóját megfizette, nem háborgatták a törökök, annak adták bérbe a lakatlan pusztákat is, vagy szerbeket hoztak be, de ezeket nem engedték községekké alakúlni. A föld jövedelméhez azonban jogot tartottak mind a régi, mind az új földesurak. A királyok és nádorok t. i. az egész török uralkodás idején úgy adományozgatják a gazdátlan földeket, mint azelőtt. A birtokba iktatás csak távolról — longa manu — történt ugyan, de a földesurak tudtak módot találni, hogy jobbágyaikon megvegyék a köteles adót. Buda visszafoglalása és a második mohácsi ütközet végre meghozta a szabadúlás idejét e vidékre is. Szeged elvesztésével a törökök nagy részt elmenekültek innét. Valósággal azonban csak a zentai győzelem folytán szabadult föl s a karlóczai béke által került vissza a már ekkor Bácskának nevezett alsó Duna-Tisza köze a magyar korona alá.