Seite - 582 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

Lován kivűl leghíresebb terméke Bácskának a búzája. Már a század első felében Torontállal együtt hazánk s a szomszéd német tartományok tárházának nevezték s összes gabnatermését 3—4 millió pozsonyi mérőre becsülték. Mi ez a mai roppant arányú termesztéshez képest, midőn csak gabnaneművel több, mint egy millió kataszteri hold van bevetve ! Az 1888-iki közepes termésű évben csupán búzája (422 ezer kataszteri holdon) több mint négy millió métermázsa termett, a Telecskán 80—81 kilós s piros, aczélos, az alsó Bácskában valamivel könnyebb, de egyiránt keresett árúczikk. Ugyanakkor zabot 1 millió 200 ezer, tengerit több mint öt millió métermázsát termesztettek. Egyéb termékeken kivűl, mind mennyiségileg mind régi hírénél fogva nevezetes még a kender termesztés. A Duna és a csatornák mentén nem kevesebb, mint 16 ezer kataszteri holdnyi területen mívelik, s apatini kender név alatt ezer meg ezer „báltt-ban viszik a hazai és külföldi piaezokra. Ezek a számok a legékesebben bizonyítják úgy a föld termékeny- ségét, mint a gazdálkodás módját. A Bácskának csupán a Baja, Jankovácz és Szabadka közt elnyúló háromszöge homokos; lejebb e homok mind- inkább vegyül azzal a sárga, márgás, laza agyaggal, a lőszszel, mely mint édesvízi negyedkori képlet a Telecska földjének legfelső rétegét alkotja. A Duna-Tisza partvidéke, valamint az egész Dél-Bácska földje már újabb- kori árvízi képződmény, melynek felső, televényrétege a korhanyrészek miatt rendesen fekete. Ez a réteg, mely más, felsőbb tájakon alig egy méternyi, itt 3 — 4 méternyi is megvan s szinte kimeríthetetlen termékenységű. Régente azt tartották, hogy e kövér földnek nem is kell mesterséges javítás; elég, ha kissé megturkálják a felszínét. Ma azonban, nem is említve az uradalmakat, kisgazdák is gépekkel kimélik az eleven erőt, értelmesen mívelik, mélyen szántják s trágyázzák a földet, mely minden marék gabnáért aranynyal fizet, az éjszaki homokban ép úgy, mint különösen a Tisza mentén. Soványab- baknak csupán a Duna menti szikes, vízjárta részek mondhatók. Ehhez képest a föld értéke holdankint 300—800, sőt ezer forint közt váltakozik! A bácskai népnek különben a föld jövedelmén kivűl tetemes haszon- forrást nyújt a különböző házi iparágak űzése, melyekről majd az egyes vidékeknél szólunk, s a legutóbbi évtizedben a selyemtermelés. Ez régenten, a század első felében, szintén nevezetes volt, de később annyira hanyatlott, hogy 1880-ban csak 76 család foglalkozott vele. E szám 1889-ben majd-