Seite - 583 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

583 nem 18 ezerre emelkedett, s már 12 helyen volt gubóbeváltó állomás. Legnagyobb a termelés az Al-Duna vidékén. Az egész Bácska lakossága legutóbb már közel 300 ezer kiló gubót (Magyarország összes termelésének f/3-dát) szolgáltatott, melyért ugyanannyi forintot, kilencz év óta pedig e réven több mint egy millió forintot kapott. A föld termékenysége és a kereset sokfélesége igen kedvezöleg hatottak a nép szaporodására s erkölcsei szelídűlésére is. A nagy telepítések befejeztével, 1787-ben 184 ezer lakosa volt a Bácskának. Nem egészen száz év múlva, vagyis 1880-ban már 638 ezer volt, ma pedig meghaladja a 700 ezret. E néptömegben Magyarországnak majd minden nemzetisége, nyelve és vallása képviselve van. Legszámosab- ban vannak a magyarok, kik legnagyobb részt róm. katholikus vallásúak. Az 1880-iki adatok szerint magyar anyanyelvű volt az egész megye területén 234 ezer, német 162 ezer, görög-keleti vallású szerb 121 ezer, bunyevácz és sokácz 55 ezer, tót 24 ezer és gör. kath. ruthén 8.500. Római kath. 407 ezer, protestáns 81 ezer, izraelita 17 ezer. Egyéb felekezetek és nemzetiségek jelentéktelen számban vannak. Ez a sokféle nép csak kevéssé van fajilag csoportosúlva. Mondhatjuk általában, hogy a magyarság leginkább a felső és közép Bácskában meg a Tisza mentén, a bunyeváczok Szabadka, Zombor és Baja körűi, a sokáczok a felső Duna mentén, a németek a Duna, Ferencz-csatorna és a zimonyi vasút négyszögében, a szerbek Zombor körűi meg a régi csajkás-kerületben laknak legtömegesebben ; de korántsem egyedül. Vannak közbeékelve külön- böző nyelvű községek is úgy, hogy némely vidéken majd minden faluban más-más nyelvű és vallású népre akadunk. A nemzetiségek azonban e sokféleség mellett is általában jól meg- férnek s békésen élnek egymással. S ez annál figyelemre méltóbb, mert az a beköltözött nép a legkülönbözőbb tartományokból és elemekből került ide, kiknek nehéz volt összeszokniok. Egy-egy falu népe, ha csupa német volt is, annyiféle tájnyelvet beszélt, hogy egymást is alig értette. Még több akadálya volt az érintkezésnek ott, hol különböző ajkú nép lakott. A 2-ik, 3-ik nemzedéknél azonban már elenyésztek ez akadályok, s ma már megérti egymást jóformán valamennyi nép, ha máskép nem, a szerb nyelv segít- ségével. Mert jellemző a Bácskára, hogy ha a magyar és német egymással érintkezik, se nem magyarúl, se nem németül, hanem szerbűi beszél.