Seite - 584 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

584 A szerbek legjobban elkülönítik magukat szokásaikban is, s csak a váro- sokban meg a tiszai községekben tudnak magyarul, egyebütt nem igen tanúinak más nyelvet, a vallási különbözőség miatt pedig nem olvasztanak magukba más nemzetiséget sem. A többinél ez rendes jelenség; a túlnyomó többség elnyeli a kisebbséget. így olvasztotta magába a futaki és priglevicza- szentiváni németség az elzászi francziákat; viszont elmagyarosodtak a Kupuszinára, Topolyára, Temerinbe került tótok, s a Bezdánba, Doroszlóra került németek; ellenben tótokká, ruthénekké, vagy sokáczokká lettek a Petrováczra, Keresztúrra, Szóntára került magyarok. Ha tudjuk, hogy e népnek ősei mint hazátlan vándorok, vagy mint jobb hazát kereső ágrúl-szakadt szegények a világnak oly sokféle tájáról verődtek itt össze : azt hihetnők, hogy e nép utódaiban is demokrata és kosmopolita érzelmű. De épen nem az, sőt bizonyos tekintetben arisztokrata és új hazájához ragaszkodó, a ki, ha nem vallja is magát magyarnak, a bácskai névre mindig büszke. Meg van győződve, hogy ilyen földje, ilyen lova s barma nincs a kerek földön senkinek, s ezt bámúlva erősítgetik azok a németországi rokonok, kik néha ide látogatnak, s az a sok idegen, ki, főkép lóvásárlások végett, itt megfordúl. Valóban az általános jóllét a Bácskát igazi paraszt Eldorádóvá teszi, s azzá tette már a régi időben is, mert itt kezdettől fogva a parasztbirtok volt többségben s a földesúri viszonyok egészen máskép alakúltak, mint egyebütt. A városok roppant terjedelmű szabad földjeit kivéve, a megye legnagyobb részében az atyáskodó kincstár volt a földesúr; igazi jobbágy- szolgálmányt e nép csak néhány nagyobb uradalom s egy-két közbirtokossági hely lakóinál látott. A Bácskában ma is hiába keresi az idegen a faluknak más vidéken gyakori ékességét : a földesúri kastélyt. Csak elvétve akad az uradalmi székhelyeken néhány múlt századi roskadozó úri épület; a faluknak ékességei a templomok, s legszebb épületei a községházak, meg az iskolák. A bácskai nép különben, úr és paraszt egyiránt, legszívesebben kint lakik a szállásán,, a hogy itt a tanyákat nevezik. Ott van a földje, marhája, minden vagyona, ott érzi magát igazán otthon, s a városba, melytől sokszor egy pár órányira lakik, csak vendégül jár. Egyszerű, legtöbbször csak vert falú s nádfedelű háza van ott az úri osztálynak is, csak a belső kényelem, a nagyobb ménesek, gulyák meg az agárfalkák vétetik észre, hogy nem parasztgazda lakik benne.