Seite - 585 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

585 Ez a szállási élet azonban, míg a gazdálkodásra nézve kedvező, a népnél nagy akadálya a rendes iskoláztatásnak. Legszorgalmasabban iskoláztatják gyermekeiket a németek, leghanyagabbúl a sokáczok és szerbek. De az utóbbi években e téren is szembeszökő a haladás. 1870-ben a megye területén még nem volt több, mint 489 tanterem és 468 tanító; húsz év múlva e számok épen megkétszereződtek s ma már 71 tanterem van a szállásokon is. S szaporodnak egyre nemcsak a népiskolák, hanem a kisdedóvók is, mert a községek és egyesek áldozó buzgalommal munkálkodnak a nevelés és tanügy fejlesztésén. Azt a haladást, melyet a Bácska az utóbbi évtizedek alatt minden téren fölmutat, még jobban láthatjuk, ha végig járjuk városait s nevezete- sebb helységeit. A megye éjszaknyugati csúcsában, a Telecskának a Dunára tekintő homokos partján emelkedik a régi hírű Baja városa, mely már a mohácsi vész előtt nevezetes hely volt. A török uralom alatt majdnem teljesen elpusztúlt, de a fölszabadúlás után az új Bácsmegyében legelőbb benépesült s szervezkedett. 1696-ban már szabadalomlevelet és pecsétet (Ádám és Éva a paradicsomi almafa alatt) szerez Lipót királytól; megalakúlnak a különböző czéhek (az első megyei összeírás szerint ekkor már 199 iparosműhelye volt), a Duna partján pedig egész halász-, molnár- és hajóstelepek keletkeznek, mint Pandúr, Szent-János, Szent-István, Kis-Buda, stb. A szervezkedés mun- káját azonban sokféle csapás gátolta. 1708-ban Rákóczi kuruezai dúlták föl; 1739-ben roppant pestis tizedelte a lakosságot; koronkint pedig nagy elemi csapások pusztítottak. Ez utóbbiak, különösen az 1751-diki nagy árvíz, mely a Duna-parti telepeket a városba költöztette, meg az 1840-iki tűzvész adták meg Bajának a mai alakját. Beléletét földesúri szerződések szabályozták, s a helyzet kényszerűsége olyan irányba terelte a lakosság életmódját, a minőre a város szerencsés fekvésénél fogva egyenesen útasítva volt. Századunk első felében Pesttől Újvidékig nem volt a Duna mentén nagyobb kereskedelmi és iparűző hely, mint Baja. Pestmegye alsó része, meg a felső Bácska a gabonáját s egyéb termékeit, a szigetség a fáját, Tolna, Baranya a borát mind ide hordta piaezra, s innét került az forga- lomba hajón és tengelyen Pest, Győr, Bécs felé, a Kunságba, Torontálba s máshová. Tavaszszal és őszszel egész raja állt a hajóknak a Dunán és ennek a város alá kanyarodó ágán, a Sugoviczán, a szekerek pedig egész éven át hordták a gabnát s egyéb árút. Az a sok hambár és szállókorcsma M. 74