Seite - 585 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 585 -
Text der Seite - 585 -
585
Ez a szállási élet azonban, míg a gazdálkodásra nézve kedvező, a népnél
nagy akadálya a rendes iskoláztatásnak. Legszorgalmasabban iskoláztatják
gyermekeiket a németek, leghanyagabbúl a sokáczok és szerbek. De az utóbbi
években e téren is szembeszökő a haladás. 1870-ben a megye területén még
nem volt több, mint 489 tanterem és 468 tanító; húsz év múlva e számok
épen megkétszereződtek s ma már 71 tanterem van a szállásokon is.
S szaporodnak egyre nemcsak a népiskolák, hanem a kisdedóvók is, mert
a községek és egyesek áldozó buzgalommal munkálkodnak a nevelés és
tanügy fejlesztésén.
Azt a haladást, melyet a Bácska az utóbbi évtizedek alatt minden
téren fölmutat, még jobban láthatjuk, ha végig járjuk városait s nevezete-
sebb helységeit.
A megye éjszaknyugati csúcsában, a Telecskának a Dunára tekintő
homokos partján emelkedik a régi hírű Baja városa, mely már a mohácsi
vész előtt nevezetes hely volt. A török uralom alatt majdnem teljesen
elpusztúlt, de a fölszabadúlás után az új Bácsmegyében legelőbb benépesült
s szervezkedett. 1696-ban már szabadalomlevelet és pecsétet (Ádám és Éva
a paradicsomi almafa alatt) szerez Lipót királytól; megalakúlnak a különböző
czéhek (az első megyei összeírás szerint ekkor már 199 iparosműhelye volt),
a Duna partján pedig egész halász-, molnár- és hajóstelepek keletkeznek,
mint Pandúr, Szent-János, Szent-István, Kis-Buda, stb. A szervezkedés mun-
káját azonban sokféle csapás gátolta. 1708-ban Rákóczi kuruezai dúlták föl;
1739-ben roppant pestis tizedelte a lakosságot; koronkint pedig nagy elemi
csapások pusztítottak. Ez utóbbiak, különösen az 1751-diki nagy árvíz,
mely a Duna-parti telepeket a városba költöztette, meg az 1840-iki tűzvész
adták meg Bajának a mai alakját. Beléletét földesúri szerződések szabályozták,
s a helyzet kényszerűsége olyan irányba terelte a lakosság életmódját,
a minőre a város szerencsés fekvésénél fogva egyenesen útasítva volt.
Századunk első felében Pesttől Újvidékig nem volt a Duna mentén
nagyobb kereskedelmi és iparűző hely, mint Baja. Pestmegye alsó része,
meg a felső Bácska a gabonáját s egyéb termékeit, a szigetség a fáját,
Tolna, Baranya a borát mind ide hordta piaezra, s innét került az forga-
lomba hajón és tengelyen Pest, Győr, Bécs felé, a Kunságba, Torontálba
s máshová. Tavaszszal és őszszel egész raja állt a hajóknak a Dunán és
ennek a város alá kanyarodó ágán, a Sugoviczán, a szekerek pedig egész
éven át hordták a gabnát s egyéb árút. Az a sok hambár és szállókorcsma
M. 74
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch