Seite - 589 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

589 egész környékével Hunyadi Jánosnak adta ama költségek fejében, melyeket ez a végvárak megerősítésére fordított. Vissza soha sem váltatván, a birtok később is a Hunyadi család kezén maradt, mígnem Corvin János Szabadkát halála előtt négy más helységgel együtt kedves hívének, Enyingi Török Imrének, hagyta. A mohácsi szerencsétlen ütközet után a sánczai közé menekült lakosság megszabadult a visszatérő török sereg ostromától, de a következő évben annál szomorúbb sorsra jutott. A kalandor Iván czár elfoglalván a várat, Szabadkára tette szék- helyét, a magyar lakosságot pedig az egész környékről elűzte, vagyonát fölprédálta. Török Bálint egyszer meglepvén a várat, szerencsésen vissza- foglalta; de maga utóbb Budánál török rabságba kerülvén, birtoka az egész Bácskával együtt szintén török kézre jutott. Mostani lakói a fölszabadulás után telepedtek ide, kik utóbb határőri szolgálatot teljesítettek. Ennek megszűntével Szabadka Szent-Mária név alatt kamarai mezővárossá lett. Innét kezdődnek aztán a viszálykodások előbb a szerbekkel, utóbb a magyar nemességgel, az elégedetlenek kiköltöz- tetése után pedig a megyével és kamarával a dézsma, előfogat s egyéb terhek miatt, melyek alól úgy akart szabadúlni a hatóság, hogy „szabad királyi város44 rangért folyamodott. De sokáig nem bírt czélt érni. Végre Szabadka, a vasútról nézve. utóbb mind megsemmisítette, szerzőjüket pedig máglyára Ítélte. Albert király 1439-ben Szabadkát