Seite - 592 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

592 szerint méregeti. Az a kölcsönhatás, mely másutt a nagyobb városok s a környékbeli földmívelő nép között van, itt majdnem teljesen hiányzik; tejet, vajat, zöldség-félét s baromfit ez ugyan be nem visz a városba; neki van elég a szálláson, legyen másnak is. Ez a gondolkodás-, s ez az életmód okozza, hogy az ide származott honoratior, iparos és kereskedő, mihelyt teheti, szintén iparkodik egy kis fekvőséget, legalább egy arasznyi homok- buczkát szerezni szőlő s kert alá. Ezért van itt annyi szőlő és gyümölcsös kert (összesen mintegy négyezer kat. hold), melyek a várost felülről koszorúként övezik. A gyümölcsök közül különösen díszlik itt a szercsika-alma és a sárgabaraczk, melyekből újabb időben ezer meg ezer métermázsát szállí- tanak el évenkint. Egyes szőlősgazdák egyébfajta finom gyümölcsöt is termesztenek, de az nem igen kerül piaezra. Szint oly kedvező e homokos föld a szőlőre is, melynek itt nem árt a phylloxera. Bor átlag 40 ezer hektoliter terem évenkint (felénél több siller), s ez mind itthon fogy el, sőt nem is elég, mert a szabadkai ember sokszor talál czímet a ráköszö?itésre, melyet el nem fogadni s vissza nem köszönteni ép' olyan sértés, mint a kalapemelést nem viszonozni. A vendéglátásnál, mely közmondásosán szíves, legnagyobb élvezete a gazdának, ha vendégét megtöltheti\ vagyis alaposan eláztathatja; hadd emlegesse meg, hogy Szabadkán járt! Vendég pedig sok és gyakran jár itt, sőt alig múlik el hónap, hogy néhány külföldi is meg ne fordúljon, főkép lóvásárok idején. A szabadkai lóvásárok méltán híresűltek el egész Európában; évenkint 60 — 70 ezer lovat felhajtanak, s a vevők közt képviselve vannak nemcsak a közel balkáni országok, hanem Német- és Csehország, sőt Olasz- és Spanyolország is. A ló- s általában a marhatenyésztés volt sokáig főfoglalkozása s legfőbb jövedelmi forrása a lakosságnak; ezt helyben is megvették, vásárra is köny- nyebb volt vinni, mint a szemes jószágot. Ezért volt kevesebb a szántóföld s oly roppant sok a legelő. Ma azonban a 166.077 katasztrális holdnyi roppant határból több mint 110 ezer hold van fölszántva, melynek harmada ugar, másik harmada tiszta búzával, valami 20 ezer hold zabbal, a többi pedig tengerivel s egyéb termékkel van bevetve. De van még legelője is bőven, több mint 30 ezer hold, s közel 10 ezer hold erdő; ezek a város éjszaki homokos határában, a tompái pusztán vannak. De nemcsak a lakosság, hanem maga a város is gazdag, a mennyiben határában 44 ezer hold földet (ebből 26 ezer legelő), s mint bajmoki és csantavéri földesúr e községek határában is 10 ezer holdat bír, összesen