Seite - 595 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

595 Fejőket a pleteniczának nevezett haj-ék, lábukat pillangós papucs vagy czipő díszíti. Ha menyasszonynyá lesz a lány, akkor kap még egy tyurdiát; ez olyan magyar menteforma téli kabát, régebben vörös, ma rendesen sötétkék posztóból, rókatorokkal prémezve és bélelve, nagy ezüst gombokkal s gazdag aranyzsinórzattal megrakva úgy, hogy egy-egy ilyen darab ruha öt-hatszáz forintba is belekerűi. E pompakedvelésben ép úgy, mint a leányok nevelésében van valami keleti vonás. A leányok széltől-naptól óvakodva jóformán csak szépségök ápolásával foglalkoznak. Míg a magyar a piros-pozsgás lányt szereti : a bunyevácz legény a halovány, nyúlánk szépségért eped. Mikor aztán férjhez mennek, annál terhesebb a dolguk, mert az új menyecskének az egész ház parancsol. Pedig ott sokan, néha 30—40-en is vannak patriarchalis közös- ségben. Külső munkát azonban ekkor sem végeznek az asszonyok, hanem hetesség sora szerint sütnek - főznek, s azonfelül szőnek-fonnak az egész háznép számára. A bunyevácz csak újabb időben míveli földjét gondosabban ; de annál több gondja van marháira, főkép lovaira. Jómódú gazda minden fiának tart egy-egy hátas lovat, melyet az ritka ügyességgel szoktat kezéhez, s úgy megül, mintha rája nőtt volna. Mint a leány a szépségével s a ruháival, úgy szeret kitűnni a legény szép lovával meg borivó tehetségével. S az ivásra bőven van alkalom, mert a bunyevácz szereti a társas mulatságot; ilyenek a kolo (körtáncz) a prélo (fonó) meg a díván (beszélgetés), melyek a szerbeknél is divatosak, csakhogy ezek dudaszó, a bunyeváczok pedig tamburások zenéje mellett mulatnak. Nagy mulatságokra szolgáltatnak alkalmat a keresztel'òk (babine) meg a halotti torok (podusje) is, a mikor éjfélutánig el szoktak mulatni, aztán tovább pratiznak. A pratizás kisérést jelent; a társaság legérdemesebb tagját t. i. haza kisérik, s ott fölvervén a háznépet, folytatják az evést-ivást, aztán megint tovább pratiznak a társaság más-más tagjához, míg csak meg nem virad. Érdekesek a lakodalmi szokások, különösen az esküvő, melyet rendesen őszszel tartanak. Megelőzőleg néhány nappal megindúlnak vendéghívóra a musztulundsiák. Ezek a legény barátai közöl választott vőfélyek, kik fölken- dőzött-sallangozott lovakon s bokrétás kulacscsal járják sorra az ismerős úri és atyafi házakat, az esküvőn pedig a menyasszony díszőrségét teszik, kire a török időben — mert a szokás ez időből ered — ugyancsak vigyázni kellett; nem egyszer lepte meg a menetet nőrabló sereg. Az esküvő előtt 75*