Seite - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

602 mely páratlan a megyében. 1858-ban alapították s jelenleg mintegy 20 ezer kötet mindenféle nyelvű, főkép szépirodalmi könyv van benne, s a város segélyéből, meg az olvasók tagdíjából szaporítják. Régóta van a városban egy szerb tanítóképző-intézet, s újabban állított a város egy középkereskedelmi iskolát. Néhány év óta egyéb alkotásokban is mutatkozik némi lendület. Ez idő alatt létesült a város déli határán a vágóhíd, a vasút mellett a közös hadsereg nagy kaszárnyája, a városház mögött az artézi kút, a sikarai erdőben pedig az új népkert. Csinos parkja s jövedelmező gyümölcsfa-telepe van a városnak a vasút mellett is. Zomborból, Kupuszina kertész-községet oldalt hagyva, pompás kőúton mehetünk Bezdánba, melynek mintegy nyolczezer magyar lakossága Zala és Somogy megyékből származott ide, s idővel úgy elszaporodott, hogy egész rajokat bocsát ki a szomszéd Baranyába s a Szerémségbe. Szép növésű, erős alkatú nép, melynek fiaiból telnek ki a bácskai huszárezred legnyalkább legényei. A férfi és az asszonynép egyiránt dolgos és munkabíró. Földet míveinek (főkép sok kendert termesztve), fuvarba járnak, télen nádat és erdőt vágnak, vagy a gátépítésnél kubikolnak ; különösen ügyesek a kerék- gyártásban, meg a kosárfonásban; szívesen űzik a vízi mesterségeket is, mire annyival több az alkalom, mert vizük bőven van : egy negyedórányira hömpölyög a nagy Duna, melyből itt ágazik ki a Ferencz csatorna s ebbe itt szakad Bajáról jövő ága, a baracskai kis Duna. A nagy Dunán gőzhajó- állomása, a túlsó parton fekvő Kis-Kőszeg felé pedig komp-réve van. Bezdántól föl csaknem Bajáig s le egészen Novoszellóig a Duna part- vidéke meglehetősen egyforma: lent a mellékágak mocsarai s füzes berkei, fent a töltésen túl a kincstár erdei terűinek el, körülölelve egy-egy kis község határát. E part hoszszában, különösen Monostorszeg Szőnta és Vajszka községekben laknak legtömegesebben a bunyeváczokkal rokon sokáczok, kik sovány földjük jövedelmén kivűl napszámból éldegélő, nagyobb részt szegény emberek, de néprajzilag nagyon érdekesek. A sokáczok is, mint a bunyeváczok, katholikus szláv törzs. Nevöket valószínűleg a Sok hegytől kapták, melynek környékén laktak balkáni őshazájokban; de eredeztetik a saka (tenyér) szótól is, mivel tenyérrel vetnek keresztet. A férfiak úgy, mint a nők, télen-nyáron csak egyetlen fehér ruhát viselnek, mely fölé az öregebb férfiak béllelt báránybőr-mellényt (prsnyák), a nők pedig szövött kötényt (pregácsa) vesznek ; télen felső ruháúl valamennyien báránybőr ködmönt viselnek. A férfiak fejét ugyanilyen süveg,