Seite - 604 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

604 melyik monostorának romjai. Anonymus följegyzése szerint Árpád a Bácska meghódítása után sokáig tanyázott e tájon népével. 1095-ben László király Bodrog várában töltvén a húsvéti ünnepeket, krónikáink szerint itt fogadta azt a külföldi követséget, mely az első keresztes hadmenet vezérségét ajánlá föl neki. Bodrogmegyének később Háj-Szent-L'òrincz lett a székhelye, melyről azt mondja az egykorú Verancsics, hogy „jeles kis város vaia". Híres volt premontrei prépostsága is, mely már a XIII. században hiteles helyként szerepelt. Ma fekvésöket is csak hozzávetőleg lehet meghatározni a Szónta-Doroszló közti erdőkben, hol nagy romok láthatók. Régi hely a Duna mellett fekvő Apa/in is, melyet a mohácsi vész előtt Apátinak hittak. Előbb a lázadó Horvátinak, majd a Garaiaknak s utóbb a kalocsai érseknek volt birtoka. Itt verte le Bánflfy jakab 1514-ben a parasztlázadást. A török alatt teljesen elpusztúlt, de a múlt századi német telepesek ismét felvirágoztatták. Ma Baja és Újvidék közt legjelentékenyebb parti községe a Bácskának; gőzhajó-állomás, szolgabíróság és járásbíróság székhelye. Zomborral, melytől 15 kilométernyire van, jó kőút köti össze. Utczái rendesek s fákkal szegélyzettek ; van sok csínos magánháza, és szép, emeletes polgári iskolája. Lakosainak száma 12 ezer, kik mint szorgalmas iparosok és kereskedők, fölhasználják a község fekvésének minden kedvezését. Különösen nagy mértékben űzik a halászatot, melylyel több mint 500 család foglalkozik. Molnárok is sokan vannak ; nem kevesebb mint 58 vízimalom zakatol a község alatt. Nagyban űzik továbbá a tégla- gyártást (48 kemenczéje van) s általában a göröncsér-munkát. A környék fűzes erdei a kosárfonásra nyújtanak anyagot, melylyel mintegy 200 család foglalkozik s készítményeiket külföldre is szállítják. Ok látják el a délvidéket az itt divatos faczipőkkel (klumpa) is. Ujabban műtárgyak készítésére igen ügyesen kezdik használni a környéken termő „arundo donax" nevű nád- szárat, mely a hazai nádfajok közt a legvastagabb és legerősebb. Nagyban s régóta termesztik továbbá a kendert; évenkint 15 ezer métermázsára rúg a kivitel, mert a környék termése is innét kerül forgalomba. Jelentékeny végűi a gabnaszállítás és a selyemtermelés. Az eperfát másként is fölhasz- nálják ; gyümölcséből készítik a tudovicza nevű eperpálinkát, évenkint mintegy ezer hektoliter mennyiségben. Természetes, hogy e sok ágú munkásság révén a lakosság általános jóllétnek örvend. A népéletben nevezetes itt különösen a Nep. Szent jános előestéjén tartatni szokott mulatság, midőn a molnárok és halászok száz meg száz fölkoszorúzott s