Seite - 607 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

607 lóvásárai is. Az l848/9-diki harczok idején itt volt a szerbek elsánczolt fő tábora, melynek sikertelen ostromában sok magyar honvéd vérzett el, míg- nem Perczel Mór 1849 ápril 3-án bevette s fölégette. Szent-Tamástól kezdve a Tisza partvidéke föl egész a megye határáig előbb 14? utóbb tíz községgel a határőrvidék polgárosításakor mint kivált- ságos tiszai kerület, majd 1791-ben a Schönborn-féle munkácsi uradalomért cseréltetvén el, ettől kezdve mint tiszai korona-kerület külön szervezetet kapott. Politikai tekintetben a megyei hatóság alatt állt, de egyébként szabadon választott közigazgatási főnökei, külön törvényszéke, pallosjoga s egyéb kiváltságai voltak. Az 1848-diki törvények visszakebelezték a megyébe ; de, mivel a községek magukra Íratták az uradalmi járásföldeket, ebből hosszú pörlekedés támadt, míg végre 1870-ben egymillió háromszáz- ezer forint lefizetésével megtörtént az egyezség. Ez a Bácskának legáldottabb vidéke, valóságos Kanaánja. Legjelenté- kenyebb hely a régi hírű Zent a, mely a mohácsi vész előtt a budai káptalan birtoka volt s utóbb szabadalmas várossá lett. Ma rendezett tanácsú város, melynek 64.832 kat. holdnyi határa messze benyúlik a Telecskába, egészen Topolya alá. 2 2 ezernyi lakosságából csak kétezer szerb, a többi mind katholikus vallású magyar. Főfoglalkozásuk a földmívelés; 334 nagyobb birtokosnak van összesen 35.500 kat. hold földje, a többi 100 kat. holdnál kisebb darabokban oszlik meg. A gabnatermesztésen és szállításon kivűl nevezetes e városnak malomipara; vannak vízi, szél-, gőz-és hengermalmai; élénk forgalmúak a piaczai is, mert a Tisza túlsó partjával állandó fahíd köti össze. Zentának különben mint földmívelő városnak nagyon falusias külseje van, csupán a városház terén vannak csinosabb épületek : itt van a templom s a szép algymnasium, melyet a város tart fenn. Zenta déli határában történt az a nevezetes ütközet, melyet Savoyai Jenő herczeg vívott a Tiszán átkelő török szultán seregével. Ennek következtében szaba- dúlt föl Magyarország a török iga alól. A csata egykorú képét már e munka első kötetében bemutattuk; részleteit itt a gyermek is ösmeri. Azt a szigetet, hol az átkelés történt, ma is a hős vezérről nevezik. Zenta fölött Ó-Kanizsa, alatta Ada és Ó-Becse a nevezetesebb köz- ségek, ez utóbbi 15 ezer lakossal. A régi korona-kerület-x\ek is Ó-Becse volt a székhelye, melyet, mint ősrégi községet, a tatárjárás idején a Szent-János- vitézek székesfehérvári háza, Zsigmond király korában pedig környékével együtt Brankovics György szerb despota bírt. Most közjegyzőség, járási és