Seite - 610 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

610 e helyen békítette ki egymással és Endre magyar királylyal, ki herczeg korában Vúkán pártfogója volt. A kolostor és templom idővel többször elpusztultak; a mostani faragott kövű szép templom a réginek romjain épült. Oldalhajójában nyugszik egy márványlap felírása szerint az első csajkás- kerületi parancsnok: Sztaniszavlyevics Tódor ezredes (-J- 1782). A kolostor mellett szép tölgyfaerdó s jól rendezett gazdaság terűi cl, melynek javait az ott lakó öt szerzetes (kalugyer) s a 6—8 növendék élvezi. E kolostor főnöke volt a múlt század végén az első szerb történetíró, Raics János (-J- 1801), s itt töltötte ki szerzetesi idejét a mostani szerb patriarcha, Brankovics György is. A kolostor előtt, főkép alkonyattal, gyönyörű kilátás nyílik szemközt a szerémi hegyláncz oldalában fekvő Karlóczára, feljebb a távolban Péter- várad és Újvidéknek a búcsúzó nap sugaraiban fürdő tornyaira. Mindjárt a község alatt az Újvidék mellett kiágazó posványos Duna-ág (Dunávacz) és ennek mellékerei által képzett számos sziget terűi el; a nagyobbakon pompás legelők vannak, az élő vizek halakban bővelkednek. De mindennél nevezetesebb, hogy e szigetség nymphaeákkal borított mocsaraival, nyárfa- vadonjaival, nádas útvesztőivel valóságos madár-birodalom, a vándorútaknak olyan csomópontja, mely a vízi madarak roppant tömegére s változatos- ságára nézve páratlan egész Közép-Európában. A vadludakon, kacsákon s szárcsákon kivűl, melyek a titeli fensík alján elterülő mocsarakban is bőven találhatók, ezrével tanyáznak itt a gémek, csérek, íbiszek, kócsagok, sirályok mindenféle fajai. A belső részeken egyetlen lövés zajára olyan számban rebbennek föl, hogy a tapasztalt vadászt is meglepik, midőn ijedten rikácsoló zsivajjal egész felhővé kerekednek feje fölött. A madáréletnek e szemkápráz- tató érdekessége vonzotta e tájra az 1878. év tavaszán boldogúlt Rudolf trónörökösünket is az emlékezetes hírű aldunai kirándúlás alkalmával. Fönt a partokon, Koviltól alig félórányira, egy új község házai fehér- lenek: Tisza-Kálmán-falváz, mely 1884-ben a kiirtott kincstári erdők helyén alakúit. Mintegy két ezer lakója a környék magyarságából és német- ségéből került össze; munkás és élelmes nép, melynek már is szűk a határa, s a szomszéd községektől bérel szántóföldet és rétséget. Feljebb, a Duna-ág kanyarulatánál Káty, beljebb Gyurgyevó és Zsablya (Józseffalva), ezektől nyugatra, a római sánezok innenső tövénél a szerb Goszpodincze (a mohácsi vész előtt : Boldogasszonyfalva), túl rajta a nyolez ezer lakosú nagy magyar község, Temerin fekszik. A múlt század végéig mint kincstári községet