Seite - 611 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

611 felerészben ezt is szerbek lakták; de mikor a Széchen család kapta meg az uradalmat, nem akartak jobbágyok lenni, s templomukat is lebontva és kocsikra rakva, átköltöztek a gyurgyevói pusztára s ott új községgé alakúltak. Helyökbe Pest, Heves és Nógrád megyékből telepítettek új, magyar lakókat. Az 1848-ki harezok alatt porrá égett s e csapást sokáig nem tudta kiheverni. Ma egyike a Bácska csinosabb községeinek; lakói szorgalmas földmívelők, de szaporaságuk miatt már sokan kiköltöznek a Szerémségbe. Ük látják el a környéket cselédséggel is; csak leánycseléd évenkint 4—500 van távol. Temerinből a József alatt telepített Jár eke n át kitűnő kőút vezet Újvidékre, mely a Dunának egy mocsaras sarkantyú- jánál, Pétcrváraddal szemben épült. IJjvidéknek nemcsak neve, hanem keletkezése is új s alig több másfél századosnál. Mióta Pétervárad (a rómaiak idejében Cusnni) áll, azóta a Duna innenső partján is rendesen volt egy kis parti telep, mely a mohácsi vész előtt környékével együtt a Péterváradon székelő bélakúti cistercita apátság birtokaihoz tartozott. Nevét is a vártól kapta : Vásáros- Váradnak hítták. Mikor a törökök elfoglalták Péterváradot, teljesen elpusztúlt, s ekkor szerbek alapítottak a réginek romjain új telepet, melyet ők Varadinnak, a hivatalos iratok Fossatum Varadiensenck, magyarúl „péterváradi sánczu-nak neveztek. Az 1699-diki bácsmegyei összeírás szerint csak 43 adózó gazda volt benne felvéve; de pár év múlva, különösen midőn a törökök ismét visszafoglalták Belgrádot, az innét menekült német és szerb kereskedők, iparosok letelepedésével tetemesen megszaporodott a lakosság. A határőri szervezet megszűntetése után, az 1748 február 1-én kelt kiváltságlevéllel szabad királyi várossá lett s régi neve helyett ekkor kapta az Újvidék (Novi-Szad, Neu-Satz, Neo-Planta) nevet. A sáncz név azonban a nép ajkán még sokáig megmaradt. A szerémi s a csajkáskerületi paraszt, ha Újvidékre igyekezett, még pár évtizeddel ezelőtt is így mondta: „Idem u Sanac" (megyek a sánezba). A városnak különféle keresetre alkalmas fekvése s új kiváltságai folytán idővel még egyre nagyobb arányokban szaporodott a lakossága németekkel, tótokkal, ruthénokkal, sokáczokkal s református magyarsággal, stb. úgy, hogy számuk, mely 1787-ben még 9 ezer volt, 1820-ban már meghaladta a 16 e^ret, s ekkor Újvidék már igen jelentékeny kereskedő és iparűző várossá emelkedett. Időnkint (különösen 1771 és 1838) nagy árvizek látogatták, de azok nem tettek benne annyi kárt, mint 1849 június 12-ike, midőn a hajóhidat szétrombolni 77*