Seite - 621 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2
Bild der Seite - 621 -
Text der Seite - 621 -
621
1525-ben ismét tízezer szerb harczos vándorolt be Magyarországba.
Öt évvel később Bakics Pál, a „nagy szerb vezér" fölhívására, ki Bécsnek
1529-ki ostrománál is kitűnt, újólag nagy számú hajós (naszádos és sajkás)
és egyébféle szerb népség vándorolt Komáromba, onnét Győrbe, Pozsonyba,
Sellyére s onnét ismét dél felé, Szombathelyre. De legtömegesebben 1690-ben
vándoroltak be hazánkba a szerbek. Lipót király ugyanis a szerbek vitéz
fegyvereit föl akarván használni a törökök ellen, 1690. évi április 6-án
felhívta „Albania, Szervia, Mysia, Bulgaria, Szilisztria, Illíria, Maczedonia,
Rasczia" és „Magyarországtól függő más tartományok népeit", hogy ragad-
janak fegyvert, csatlakozzanak seregéhez, viszonzásúl megígérvén, hogy
„vallási és vajdaválasztási szabadságukat, kiváltságaikat és jogaikat" fentartja,
a török járom megszűntével pedig „mindent kellő rendbe és formába fog
mindnyájuk megelégedésére önteni". A török jármot azonban nem sikerűit
lerázni, mert a hadjárat Lipót seregeire nézve szerencsétlen fordúlatot vett;
így Csernovics Arzén, ipeki szerb patriarcha, ki a keresztény hadat támo-
gatta, 1690 nyarán 39.000 szerb családdal, azoknak egyházi és világi
elöljáróival, minden megmenthető vagyonával, Magyarországba jött. I. Lipót
kegyesen fogadta a jövevényeket. Megengedte nekik (1691 augusztus 20),
hogy a görög keleti vallás szokása szerint az ó naptárt használhassák,
maguk közül, világiak és egyháziak együtt, szerb nyelvű és vallású érseket
választhassanak, a ki összes egyházi ügyeiket kormányozza. Hozzá tette
még : „Azon is leszünk a lehetőséghez képest, hogy diadalmas fegyverünk,
Isten segítségével, a szerb népet arra a földre, melyet az előtt bírt, minél
előbb, az ellenséget kiverve, visszavezesse, és akaratunk, hogy a szerb
nemzet saját magistratusának kormányzata és rendelkezése alatt meg-
maradhasson, és a felségünk által neki engedélyezett régi kiváltságainak
és szokásainak örvendezhessen". A régi hazát azonban nem sikerűit vissza-
foglalni, s így a „vitéz karú szerb jövevények" a király rendeletéhez képest
Szerém- és Bácsmegyében, továbbá Aradon, Szegeden, Pécsett, Mohácson,
Székes-Fehérvárott, Budán, Szent-Endrén, Egerben, Nagy-Váradon, Eszter-
gomban, Komáromban és Győrött helyeztettek el. Ezekből a szerbekből
alakíttatott később az úgy nevezett bácsszerémi, a tiszai és marosparti
határőrség is.
A törökök kiűzetése és a béke helyreállítása után nem sokára virág-
zásnak indúltak a délmagyarországi vidékek. A hol mocsarak és erdőségek,
homoktorlatos avar, náddal benőtt ingoványok terűitek el azelőtt: ott most
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (2), Band 9/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (2)
- Band
- 9/2
- Autor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.27 x 21.86 cm
- Seiten
- 390
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch