Seite - 629 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

629 találkozni, egymást megismerni. S e vásár neve: leányvásár. A leányok teljes díszben jelennek meg. Csak úgy ragyog az aranyhímzéstől a ruhájok, az aranypénzekből fűzött ékszerektől a nyakuk. Egy-egy leányra egész kis vagyon van rárakva. Szoknyájuk kék, vagy más színű selyemből van. Derekukat ugyan ilyen színű bársony mellényke szorítja össze. Szélei tenyérnyi szélességű arany csipkével vannak díszítve. Ugyanily szegélyzetű fehér selyemkendő van a nyakukon. Hajuk szépen be van fonva s hátúi ügyesen kontyba csavarintva. A legények ránezos, hosszú szárú csizmákban, kék posztó nadrágban s ugyanilyen színű zeke-forma kabátban, vagy kék, vagy meggyszínű bársony mellényben vannak, a mely alól ingök kifehérlik. Rövid társalkodás után egyszerre megcsendülnek a kolo melódiái. A kolo közepén több dudás áll. Ki-ki párt keres magának, s komolyan, némán, olykor-olykor egyet pillantva egymásra, járják nagy körben, derékon átölelkezve, a tánezot. Tánczolgatnak s cserélgetik egymást mindaddig, míg szívok választottját meg nem találják. Köröskörűi szorong a néző közönség, tréfálódzva, nevetgélve. Táncz közben megjelennek a házasúlandó legények szüléi, vagy leg- közelebbi rokonai s a kolo közepére menvén, ott fiaik számára jövendőbelit szemelnek ki, és azt egy alma átadásával, melybe arany- vagy ezüstpénz van benyomva, fiók számára eljegyzik. így tánczolnak késő estig. S a melyik leány már almát kapott, örömtől ragyogó szemmel siet az anyjához, meg- csókolja örömében s megy újra vissza tánczolni. A legény pedig vesz hímzett papucsot, keszkenőt s más egyéb ajándékot s viszi a leánynak. Mert most már szabad, sőt mintegy kötelessége is figyelemmel elhalmozni, dédelgetni a választottját. S egy hétre reá meg is kéreti. Ha a leánynak adott alma , ketté van vágva az asztalon, akkor a leány az övé. Tehát megosztja vele az élet minden örömét és bánatát. Ha pedig egészben marad, akkor vissza- adja, vagyis a legényt elútasítja. Leányrablás (otmicza). Némely szerb vidékeken előfordúl még a leányrablás is. Ha a falu ifjúsága a korcsmában tánezra összegyűlt, öt-hat jó barát kinéz egy leányt, aztán hirtelen körűiveszik s elrabolják valamelyikök számára. Ha a nő egyetért velük, könnyű a dolog; de alig is hihető, hogy nőrablás történjék a nélkül, hogy a nő félig-meddig bele ne egyeznék. A nőrablók erdőségekbe, vagy más rejtett helyekre vonúlnak, nyolez napig ott maradnak s valamely környékbeli papot fölkérnek, hogy eskesse össze a szökött párt. Természetesen egy pap sem találkozik, a ki ezt