Seite - 632 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

632 nyalóknak (oblaporuse), vagy együtt futóknak (pasztoszvciti) neveztetnek. Ide tartoznak még ama hangos torkú leányok is, kik a nászmenet alkalmával dalolással mulattatják a vendégeket s kik szerbül deveruse (leánykisérő), törökül jengyebule nevet viselnek. A kit esküvői tanúnak (kúmnak) fölkérnek, annak rendesen szó nélkül mennie kell, s ha régi koma, akkor tudja is már a szokást; de ha valakit első ízben szólítanak föl kúmúl, annak azt „Isten és Szent János nevében" kell elfogadnia; a keresztkoma helyébe mást választani nincs megengedve, hanem előre föl kell szólítani s beleegyezését kieszközölni. A kúmnak nagy hatalma van a lakodalom alatt. Jaj annak, a ki parancsának ellenszegül; hát még annak, a ki megsérti! Azt tovább a sértés helyén meg nem tűrik, többé a faluban meg nem vendégelik. A dever (vőfély) a lakodalomnál segítségére van házasúló testvérének, unokatestvérének vagy más atyafiának ; ha a dever nem rokona a vőlegény- nek, akkor legalább ismerőse, kivel bizalmas lábon áll. Dever lehet tíz éves gyermek is ; de felnőtt legényeket szokás választani. A dever veszi át a leányt annak fitestvérétől és elvezeti a kúmhoz, hogy annak, valamint a sztári szvatnak kezet csókoljon. Tiszte továbbá a menyasszonyt addig őrizni s mindenben segíteni, míg férjének át nem adják. A sztári szvat (násznagy) a lakodalomnál mintegy előljáró, a rendre ügyel s nagy hatalommal bir. A prikumak (esküvő tanú segédje) a kúmmal együtt megy s viszi a zászlót. A csaus (nászhírnök, bohócz) a lakodalmasok mulattatója. O szólítja föl a násznépet, hogy készüljön az útra. Tréfálkozik, beszél össze-vissza mindent, mi nyelvére jön; vendégséget indítványoz és ajándékokat osztogat; de folyvást igen nevettetően és tréfásan kell magát viselnie. Kezében egy nadzsak (fokos) vagy buzdován (buzogány) van, melylyel mindenkire rá üt, kit elől-utól talál; kalapjához hátúi farkas- vagy rókafarkat szokott tűzni, néha pedig kanalat. A legnagyobb lármát ő csinálja s habár tréfái néha nyersek, de míg e hivatalban van, senki sem érezheti magát megsértve általa. A vőlegény házától való elindúláskor a nászvendégek ezt éneklik : ízibe, kúm, és ízibe, násznagy, Vőlegényünk anyja kér esengve, Hozzátok meg a menyét sietve, Kebelében hozzon napvilágot, Ingújjában hozzon holdvilágot.