Seite - 646 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

646 Ezt a dodola elnevezést csúfolódásra is használják, pl. ha a gyermek bemocskolta magát, az dodola; ha a felnőttek vagy öregek magukra nem illő ruhát vesznek, mely elcsúfítja őket, azokra is azt mondják: dodola. Az oly férjet is dodolának nevezik, kinek a neje parancsol. Szüret (berba). A szüret átalakulási ünnep, melyet a szerbek azért neveznek így, mert az édes szőlő tüzes itallá változik. A szüret a szerb vidékeken mindig kedélyesen, vígan folyik. Víg dalok kíséretében szedik a szőlőt, kicsomaszolják, hordóba szűrik és e mellett lakomáznak. Majd minden szőlőben szólnak a víg szüreti dalok : Szedjük azt a vörös dinkát, 5 Ki elsőül végzi rendét A dús nedvű szép kadarkát, í És felönti telt edényét, Hadd teljék a puttonyunk, | Annak csókot is adunk. A csöbrösök kellőleg fölpálinkázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Szól a duda, szól az ének, közbe-közbe durran a puska, száz torok rivalgásától kisérve. Ha az est félbeszakítja a munkát, mindenfelé tüzet gyújtanak tavalyi rőzsékből, tűzijátékkal mulattatják a szüretelőket, a szedők szüreti dalt zengenek, foly a dáridó: „Bort ittam én, boros vagyok44 stb. Rajta, fiúk, hadd ürüljön a pohár! Járja ki-ki örömébe', bújába'; A pohárral a jó kedv is sorra jár. Ha a tánczban elfárad majd a kedvünk, Duda szóljon a javából, tánczra fel, j Egy honfidalt, a javából, elzengünk. A jó kedv bor, táncz, zene közt ünnepel. „Éljen a hon, a szerb ének, a szerb táncz, Öljük el ma gondjainkat a tánczba, ; E lelkünket összetartó rózsaláncz!" Fonó (prélo). A késő ősz beálltával, mikor a fonás ideje van, a szerb leányok ma egyik, holnap másik háznál gyűlnek össze fonni, s ezen összejövetelt prélo-nsk nevezik. A prélók fesztelen, egyszerű és ártatlan mulatságok. Alig áll be a szürkület, a leányok ugyan nem ünnepiesen, hanem a szokottnál mégis csinosabban felöltözködve, összegyűlnek prélóra s helyeiket elfoglalván, szorgalmasan fonnak io—ll óráig folytonos tréfa, kaczagás, dalolás, mesélés, találós mesék feladása közben; orsójuk pereg, szájuk cseveg, unalmat kerget, jó kedvet gerjeszt. A legények sem késnek sokáig. A mint megérkeznek, a leányok legott helyet adnak nekik az asztal körűi, a kisebb leányokat a zugba vagy zsámo- lyokra szorítva ; ezt a legények azzal viszonozzák, hogy pénzt adva össze, néhány szál gyertyát vesznek a fonóba s dalolnak.