Seite - 647 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

647 A legények dalban kérdezik a fonó leányoktól : Szép leányka, kedves rózsaszálom, Nem vetett, nem ültetett virágom, Hűs forrás vizével öntözetlen, Nem szakított, nem szagolt virágom, Csókolatlan gyenge rózsaszálom : Nyújtsad ajkad, hadd csókolja ajkam. A fonó leányok így felelnek : Csókolj ifjú, hogyha tetszik, úntig! Kertünk a ti rétetek mögött van, Majd öntözni elmegyek virágim És te jöjj el a lovad pányvázni. S akkor csókolj, szép napom, levente, Addig csókolj, míg szíved kivánja; Csakhogy meg ne karczold gyenge orczám, Mert megtudná s majd kiszidna anyám ! Majd a leányok, enyelegve, incselkedve a legényekkel, éneklik : Három leány egy kis kertbe A legényke beléakadt, Rózsát ültetett a földbe; A leányok rabja maradt. Egy legényke oda szokott, Mind a három lett birája, Nyílt rózsákat lopogatott. ítéletet hoztak rája: De a lánykák hálót fontak, Egyik monda : perzseljük fel, Rózsáik mögé elbújtak. Másik mondá: kergessük el, A harmadik : akaszszuk fel ! De a legények sem maradnak a válaszszal adósok : Nem vagyok én arany — tűzre, Sem gonosz — az elűzésre, Vitéz vagyok, megérdemlem, Hogy felakaszszatok engem Egy zöldelő termő fára, Egy szép lánynak a nyakára! Dalaik, meséik, találós meséik közé társasjátékokat is vegyítenek. Találós meséik közül bemutatunk néhányat: „Kisebb az egérnél, magasabb a háznál, keserűbb a méregnél, édesebb a méznél", — mi az? (dió). „Erdőben nőtt, réten legelt, vas szája van", — mi az? (duda). Találós meséik többnyire rímbe foglalvák.