Seite - 4 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

4 a melyeknek sajátságos jellegét e geologiai alakúlat adja meg, a Puster- thaltól délre fekvő terület, vagy közkeletű nevén a déltiroli dolomit Alpesek vidéke, melyet Svájcz leglátogatottabb tájékai mellett alighanem a leg- gyakrabban emleget a nyári hónapokban üdülést kereső turista nép. Ilyen dolomitos vidéken fakad a Tengermellék fő folyója, az Isonzo, a szlávok Soőá-ja. Titokzatos rejtekben, mintha már eredetében előre jelezné a föld alatti rétegeit a Karsztnak, melynek legalsó lépcsőfokai előtt később elfolyik, forráserei legelőbb egy kis medenczébe gyűlnek egy sötét hegyüreg fenekén, hová a beléje vezető sziklakapun át be lehet pillan- tani. Ez az egyik forráspataka az Isonzónak. Egy másik mintegy másfél kilométernyi út megfutása után egyesül vele. Ez utóbbi a Hátsó-Trentából jön a Veliki Jelenk és Smicheu lejtőiről. Nevét e folyó a keltáktól kapta. Ugyanazon is (menni) gyökből származik e szó, mely folyók nevéül gyak- rabban előfordúl igenévi alakokban, pl. Isonta (Salzach) „a menőtt, mint -ara képzővel ellátva. Áttérve a folyó völgyének leírására, a nagyszerű forrásvidéknél vala- mivel lejebb ismét igen jellemzetes és nagy szabású tájképet látunk a tolmeini medenczében. Ennek leggyönyörűbb pontjai déli szegélyének közelében Santa Luciánál vannak, ott, hol a Ternovani erdőből lefolyó Idria két szorosnak áttörése után az Isonzóba szakad. A falu kis vendéglőjétől a folyó felé terjedő fáskertből igen szépen végig lehet az egész tájat tekinteni. Déli bujaságú növényzet árnyékolja be az egymás felé tartó két folyó partjait. Mindenfelől vízmorajlás zúg föl a sziklamedrekből. Az Isonzo egy mészkő lépcsőn rohan lefelé, útat törve magának az ellenszegülni látszó mészkő falakon át. Az Isonzóval szemben pedig azon sziklaréseken, melyeket az útját álló hegysánczolatban vájt magának, az Idria tör elő. Mielőtt az Isonzo vidékének felső részétől, a Tengermellék legfelső fensíkjától búcsút vennénk, vessünk még egy futó pillantást e tartomány szélső határfalára, melynek S alakban görbülő vonala Felső-Krajna és Velencze tartomány keleti része közt Karinthia felé nyomúl. Éjszak- nyugatra a tengervidék legmagasb bástyái e határvonalon a Confin-csúcs, a Rombon, a Prestreljenik és a Vrh Kanin (2.355, 2.210, 2.505 és 2.582 méter), ha éjszakon a Mangart és Jalouc, keleten pedig a Triglav csúcsait Krajnának engedjük át. — Ama szorosok közül, melyek itt a szomszéd tartományokba vezetnek, a Predil fölötti híres átjárón kivűl, melyen széles országút húzódik végig, még megemlíthetők : a Luknia-szoros, a Trenta- és