Seite - 7 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

7 E tekintetben ez a hely mindazon követeléseket kielégíti, melyeket az ősrégi áldozati helyek okos megválasztásánál méltán szem előtt tartottak. Elénk tárul innen a Tcrnovani erdő egy része, az Isonzo mély völgye, az isztriai félsziget partvonala s a lagúnák sora egészen a Piave torkolatáig, sőt azon túl is ; a kép legszebb darabja azonban a Karszt ama része, mely az Isonzo-völgy és Idria közt fekszik. E kopár fensíkoknak és föld alatt bujdosó patakok völgyeinek saját- szerűségéről bármely leírás is csak alig nyújthat fogalmat. A fügefa jókora magasságig megél e hegy lejtőjén. Fenn a korcsma előtt egy terebélyes hársfa áll, mely alól a legmesszebbre érő kilátás nyílik minden irányban. Meglehetős kocsiút vezet egészen föl a hegytetőre. A Karsztra éjszak felé nyíló kilátást már sokszor hasonlítgatták Jeruzsálem és a Holt-tenger táj- képéhez, s ez a hasonlat igazán sok tekintetben találó. Csak egyes részletek- ben mutatkoznak eltérések. Ezek azonban sem a színezet, sem a körvonalak dolgában nem sokat változtatnak a két táj föltűnő hasonlatosságán. Csakhogy itt a szakadékokban és a kopár lejtők elmállott kőzetén földi-mogyoró-, szederinda-, boróka- és egértövis-bokrok tarkítják helylyel-közzel a rideg talajt, míg ott keleten a Wadik közt néhány oda tévedt s elvadúlt füge- és narancsfa, meg egy-két elcsenevészedett sykomorfa tengődik. Víznek sem itt, sem ott semmi nyoma. S most térjünk ismét vissza a hegy lábához, hol az országút elhalad, melyet a folyóval együtt a Predil környékétől egészen idáig nyomon kisér- tünk. Még csak egy kilométerrel haladunk tovább, s ime az Isonzo opálszínű hullámai áttörik a fucoid-homokkó bástyát, mely a már valamivel beljebb vonúlt, de a mainál még mindig magasb felszínű tenger hullámverésének lerakodásaként halmozódott a mészkőszirtekre, — s ezzel az utolsó korlát, a legvégső földemelkedés is át van törve a mai tengerpart előtt. Ez utolsó bástya, mely félkör alakban támaszkodik a lejtőjével délnek néző hegységre, gömbtükörként szórja szét a déli napnak reá eső sugarait. Ezért tenyészik a görczi tartománynak épen e helyén, Lucinicótól le egész Castagnapizzáig és még tovább, e félkör szélein az olajfa oly gyönyörűen s ezért virúlnak itt a téli rózsák legtovább. Kiváltkép az éjszakról jövő útasra hat egyszerre meglepően és elbájolón ez áttört sziklafal, melyen át a fehér Triglavról lefutó vizek nyitottak maguknak útat. Mert e bástya széléhez érve, egyszerre mintegy varázsütésre tárul elé a tengerpart előtt e zöld partszegélyzet s aranyszínű hátterén a kertek városa.