Seite - 12 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

12 idáig is előretolta nem épen ritka képviselőit. A Mahaleb-cseresznye, a cser- tölgy s a Coronilla Emerus árnyékos lombozata alatt, a föld hasadékaiban ama bőrlevelű s illó olajokban gazdag növények számos faja tenyészik, melyek Európa déli vidékeinek jellemzői közé tartoznak. Nabresina kör- nyéke, melynek külön vált csoportokban zöldelő sűrűségei tavaszszal a meleg Karszton mindenfelé honos fülcmilék ezreitől népesek, egyáltalában az Adria-mellék legérdekesebb részleteinek egyike. Mélyen a föld alatt kétségtelenül valami folyó csörgedez, melynek partjait emberszem még nem látta. Álló vizek itt nincsenek s a csatornázásról egészen maga a természet gondoskodott. A fehér mészkőből épült s ívezetével a Campagna római vízvezetékeihez hasonló hosszú vasúti pályahídról (viaduct) a kéklő tenger meg a távolság miatt szintén kék színbe játszó laguna-vidék síksága tűnik szemünkbe. Az év minden szakában zsálya- és méhfű-illat terjeng a levegő- ben. Imitt-amott mélységes aknaüregek tátonganak : lejáratai a földalatti barlangok és folyosók, boltozatok és örvények titokzatos alvilágának, mely a krétamészben vízvájta csöveken át leszivárgott s folyton mélyebben bujdosó folyók hajdani medrét jelöli. A rómaiak idejében e tájék s távolabbi környéke sokkal több méltánylásban részesült, mint ma. Aquileja, melynek templomtornyát Nabresinából meglátni, második Rómává emelkedett. Itt találkoztak Itália, Dalmáczia, Pannónia és Noricum országútjai. Ugyanígy találkoznak e ponton kölcsönhatásaikban Dél-, Közép- és Kelet-Európa éghajlati sajátságai. Egészen más a képe aztán a Karsztnak föntebb Divacá-n (Divazza) túl, a híres St-Canzian-bar lángok táján. A ki fogalmat akar nyerni e vidék talajalakúlatairól, ne sajnáljon a St.-Canziantól éjszak felé egy kilométernyire fekvő Gradisce falucskába elfáradni. Itt olyan látványon legeltetheti tekin- tetét, melyhez hasonló csak a hold kérgén lehet gyakori, földünkön azonban csak vajmi ritkán találkozik. Gyűrűalakú tág üstök tátongnak mindenfelé, az egész üreg mélységének csak mintegy harmadrészéig engedve bepillantást. A St.-Canzian-barlangok összefoglaló nevével jelölt ezen üregek, melyek közelében a Krajna és a tengervidék határáról érkező Reka folyó az alvilágba rejtőzik, különösen a mióta könnyebben hozzáférhetők, nemcsak monarchiánk, hanem az egész világ egyik legritkább nevezetessége gyanánt említendők. Az egész említett vidék örvények, torkolatok, barlangok, aknák és víz- esések szakadatlan sorozata. Legmeglepőbb az úgy nevezett „nagy dolina" környéke, melyet a „Stefánia" kilátó toronyról lehet legjobban áttekinteni.