Seite - 13 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

13 úgy nevezett „természetes aknau és abban az Oblasser- őrtorony, mely zúgó víz- esések között áll. A sötét- ségből kilépő útas egyszerre csak az alárohanó bujdosó patakra bukkanva, leírha- tatlan megilletődést érez. Máig a föld alatti folyó mentén egy kilométernyinél csak kevéssel tovább lehe- tett eljutni, s e rövid útra is tizennyolez vízzuhatag esik. Az utolsó nagy boltozat, hová eddigelé emberi láb eljutott s mely mintegy 80 méternyi magasságban borúi a víztükör fölé, az ú. n. „Alpenvereinsdom". A divaíai (divazzai) vasúti állomástól két kilométernyi távolban délnyugatra fekvő Divaía-barlang is egyike a nagyobbszerű karszti látvá- A St.-Canzian barlangcsoport a víz- és cseppkő-barlangoknak oly elegyes alakúlata, a minőre sehol egyebütt nem akadunk. Az első. a mi Mattaunból jövet a St.-Canzian kis templomocskája felé haladó vándort ugyancsak meg- lepi , az Okroglica nagy- szerű köralakú örvénye. A legmeglepőbb mégis az itteni látnivalók közt az nyosságoknak. Beláthatatlan sorokban állanak benne egymás mellett a fehér kőalakzatok. A trieszti országúton, mely közel e barlang bejáró-tölcsére mellett halad el, még két kilométernél valamivel tovább menve, Corgnale (szlovénul Lokva) faluhoz ér az ember, melytől megint harmadfél kilo- méternyire éjszaknyugatnak a régóta híres corgnalei barlanghoz érünk. A Reka zuhatagai.