Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

14 Ennek lejtése, a meddig már lemehettek belé, nyolczvan métert tesz s az egymás fölé rakódott rétegek mentében halad. A leszállásnál minden egyes lépcsőfoknál fölismerhetők az egyes rétegek elválasztó vonalai. A radiolit-mészkőből vagy eocaen-homokkőből alakúit dombvidék e második övéből a lapályos vidékek diluviális vagy alluviális talajára szállván le, ennek határa közelében a tengerparti tartomány gyöngyét, a csodálatra méltó Duino-kastélyt látjuk magunk előtt. E várlak történelmi dicsőségével vetekedik az elbűvölő pompa, melyet a természet a környékére pazarolt. Pár száz lépést haladva, a vándor akkora éghajlati ugrást tett, mintha Felső-Olaszország síkságairól egyszerre aTyrrheni tenger valamelyik szigetének partvidékére került volna. Ilyen nagy a különbség ama Karszt- fensík közt, a melynek alsó szélén a remek kastély emelkedik, s az alatta a tengerig leereszkedő, jól megvédett lejtő örökzöld kertjei között. E kert szikláin az agavék ép oly jól megélnek, mint Sorrento vagy Camaldoli környékén. Az Adriai tenger szigeteiről, főleg Lussinról egész családja az ifjú tenyészetnek telepedett ide át, s egy napról a másikra szemlátomást duzzadnak húsos levelei, melyeknek üde zöld színe vetekedik a sziklás parthoz verődő tenger hullámainak zöldjével. Nem messze e délszaki telepítvényesektől egyes sziklahasadékokban a Karszt felől bevándorolt bíborvörös havasi ibolya (Cyclamen) virít, a téllel is daczolva. Hogy a tulaj donkép eni tengermellék sajátszerűségeivel megismerked- jünk, látogassunk el az ősrégi és nagyhírű Aquileja környékére, kiinduló pontúi az újonnan épült császári múzeummal szemben fekvő helyet választva. Az Osteria al Museo-tóX kocsiút visz a Belvederehez, hol a fövénypart az idáig érő lagúnát szegélyezi. Ezen az úton csakhamar Belignába érünk, melyet az egykor itt állott ó-kori színház és Belenus temploma tesz neveze- tessé. E templomnak minden legcsekélyebb nyoma is eltűnt a föld színéről, melyen itt ma az Arundo Phragmites magas szárai ringatódznak sűrű csoportokban. A körűi fekvő erdőkben számos kopasz folt jelöli a fejsze irtó munkáját. Csak egy remek darabnak kegyelmeztek még meg annyi sok közül a fákat itt oly irgalmatLiiúl pusztító emberek. Ez a belvedcrei fövénypart szelídfenyű~Y\gzte. Némely írók szerint e részlet még ama nagy szelídfenyű-erdő egyik maradványa, mely hajdanta az Adria egész éjszaki partja mentén végig húzódott s melynek másik utolsó hírmondója a Ravenna melletti Porto Corsini híres fenyvese (Pineto). — Egy jó nevű zoologus az aquilejai és gradói lagunákat a madarak Eldoradójának nevezte. S valóban,