Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

16 üdülést nyújtson a mindegyre nagyobb számmal ide özönlő fürdővendégek szemeinek. Egy jelessége azonban mindenesetre fölébe helyezi Gradót a Tengermellék sok más helyének, t. i. homokos tengerpartja, melyre ki-kicsap a nyílt tenger hullámverése. A hosszú fövénypart épen délnek és a tenger szélességi vonalával szemben fekszik, nem pedig valamely öböl mélyén s talaja nem kavicsos, nincsenek benne hirtelen esésű mélyedések, hanem egészen sík homokmeder, melynek enyhe vizében tovább élvezhetni a sós hullámok játékát, mint az Ejszaki-tenger fürdőiben. A laguna-csatornáknak csónakon való bejárása közben számos vonzó kép kínálkozik. Néha szinte Rotterdam, vagy Schiedam környékére képzel- hetné az ember magát, míg a tájkép éjszaki részét félkörben elzáró hatalmas hegységre nem esik tekintete. Grado és Porto Buso valának egykor Aquileja kikötői ; amaz volt a hadi kikötő, melyben a ravennai hajóhad egy része az oltalmazó földnyelv fövénypartja mögött vetett horgonyt, az utóbbi pedig a kereskedelmi kikötő volt, melyből az akkoriban még Aquileja mellett folyt Natiso (Natisone) folyón kelet legdrágább árúczikkeit szállították be a városba. Ma e csatornák mentén csak szalmafödeles kunyhókat látni, melyek előtt szárítgatásra kiaggatott hálók függenek, az iszapterületen sápadt arczú asszonyok és gyermekek szedegetnek mindenféle tengeri csigabigát s egyéb állatot, a messze terjedő nádasokból sárga vízi-liliomok kandikálnak ki, a távolban olykor-olykor egy-egy narancsszínű chiozzói vitorla tűnik föl, az előtérben káka-sövénynyel elrekesztett helyek a tenger hullámaival beléjök sodort halak számára, — amott egy megtépett szelíd- fenyű a sárga homoktalajon, s mögötte a tenger sötétkék síkja tajtékzó hullámfodraival. Imitt-amott egy-egy kikötő czölöp áll ki a vízből, s elvétve egy-egy halárúsnő csónaka suhan el előttünk az aquilejai piacz felé. Itt az árral szemben halad csónakunk, amott kigyódzó csatornán siklik tova, melyben a nádszálakon még meglátszanak az apály iszapnyomai, — majd meg oly helyeken, hol az erősebb hullámcsapás a nyílt tenger beözön- lésére vall. Most még kellő óvatosság mellett száraz lábbal bejárhatja az útas az egész szürke területet. Pár órával később már derékig* ér a dagály elöntötte öböltócsák vize. Most üdítő szellő lengedez a Monte Cavallo hófödte ormai- ról, majd meg dohos mocsárszag emelkedik a süppedékes parttalajról, melynek kásás homokján a reá sütő napfényben szüntelen perczegéssel pattannak szét a vízbuborékok.