Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

18 E tájéktól ismét Aquilcja felé fordulunk, mely Gradótól éjszakra tíz kilométernyi távolságban fekszik. E tájleírás keretében nem sok helyet szánhatunk a már mondottak után e teljesen elhagyatott helynek, melynek régi épületeiből már semmi sincs meg. Csak azt jegyezzük meg, hogy egy hajdan több százezernyi lakosú városnak ily teljes clpusztúlásán való csodál- kozásunk mindjárt alább fog szállni, mihelyt megtudjuk, hogy a fosztogatás és rombolás munkájának nagyobb részét maguk e város lakói végezték. Már a IV. század vége felé romba dönté a keresztények vakbuzgósága a pogányság műemlékeit. S már a hunoknak a város falai alá érkezése előtt Gradóba és a partvidék egyéb helyeire menekült félelmében a lakosság. A barbarok üres és elszegényedett várost találtak ott, hol kemény ellen- állásra és zsákmányra számítottak. Es amaz időtől fogva le egészen a középkor derekáig Aquileja folyton valóságos kőbányája és anyagforrása volt a körötte épült városoknak. Gesztenyefa a Coglio melletti Dobra helységben (12 méter magas és 52 méter kerületű).