Seite - 19 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

A Canale di Maltempo bejárata a Quamero felől. Isztria tájképekben. ki Isztriát csak hallomásból, vagy csupán könyvekből ismeri, azt hiheti, hogy itt is olyan a vidékek jellege, mint a Karszt- ban általában ; hogy itt sincsenek fák s kevés a mívelt rész a kopár s mindenütt meztelen köves vagy földes területen; hogy völgyek helyett horpadások és tölcsérszerű mélye- dések, el-elapadó patakok vagy folyók láthatók s mindenfelé szárazság van. Közelebbről szemlélve azonban a tartományt, kiderül, hogy e vélemény helytelen; hogy Isztria korántsem mindenütt, sőt felerészében sem karszt- föld, hogy nagyobb terjedelmű erdőségek és ültetvények sem ritkák rajta, s hogy valóságos, 25—30 kilométer hosszú völgyei is vannak, melyekben sekély, de nagyobb állandóságú vizek folydogálnak. Isztria a földrajzi s tehát tájképi ellentétek és meglepetések földje; szépnek nem szép, de a rendkívüli jelenségek váratlan föltűnése miatt mégis érdekes. Hogy erről közelebbről is meggyőződhessünk, ám lépjünk be magába a tartományba, de ne a rendes úton, Triesztnél, vagy a divazza-polai vonalon, hanem a szentpéter-fiumei vasútnak a Krajna és Isztria közötti határ közelében fekvő Jurdani nevű állomásánál, hogy innen azután a tartomány határbástyájához, a Monte Maggiorehez vagy Caldierához jussunk, melyről a fölszín alakúlatát legjobban áttekinthetjük. Az állomásról a közeli Jusiti-ba megyünk, onnan pedig azon a jó karban levő úton haladunk tovább, mely a Castuai erdőbe s az ahhoz csatlakozó bérczövező erdőségekbe visz. E valóságos karszt-földben gyöke- 3*