Seite - 21 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

21 a régiek „ Absyrtek" névvel nevezték el, mintha Absyrtos testtagjai volnának, a kit embertelen nénje, Medea, azért konczolt föl, hogy üldözésére indult s őt már-már elérő apját a szerte-szórt testrészek fölszedésével föltartóztassa. De meg is magyarázható, hogy a mythos miért ruházta épen erre a szigetcsoportra ezt a jelentést, holott a dalmát partok mentén mindenütt nagy számmal vannak ilyen szétszórt szigetcsoportok. Nemcsak a színük s felülről nézett reliefjük olyan, hogy megfehéredt csontokhoz hasonlók, hanem a kerületük is a csontváz egyik-másik részéhez hasonlít: Cherso olyan, mint valami hosszú czombcsont, Lussin karcsonthoz, a széles Veglia lapoczkákhoz, a kis szigetek (scogli): Unie, Levrera, Sansego a végtagok kisebb csontjaihoz hasonlítanak. De szerencsére a napszakok és a világítás változása szerint a szemlélő fogékony képzeletének kedvesebb hasonlatok is kínálkoznak és sok érdekességet Ígérnek neki, ha ellátogat e szigetekre, melyekről e könyvben még egyebütt is lesz szó. S most használjuk föl állóhelyünket mindjárt arra, hogy innen Isztria tájait nagyjában végignézegessük. Fordúljunk el tehát a keletre való kilátástól és nézzük csakis leírásunk főtárgyát, az isztriai belföldet. Éjszakról a krajnai Karszttól lefelé ereszkedik s váltakozva föl és alá száll a kőlépcsőzetek egész sorozata, melyek dél felé haladtukban fokról-fokra törpülnek s kővé vált hosszú hullámsorokhoz hasonlítanak. Mintha éjszakkeleti szél kergette volna őket maga előtt, éjszaknyugatról délkeletnek fut a hosszanti irányuk. Itt azután a néző felé magasra torlódnak s a Monte Maggiore csoportozatát alkotják. Ez a csoport tehát olyan, mintha azoknak a hosszú hullámoknak egymásmellé sorozott délkeleti végeiből alakúit volna; korántsem szakadatlan hegyhát, hanem olyan magaslatoknak a sorozata, melyek között mérsékelt mélyedések — a hullámvölgyek végei — terjeszkednek. A hullámfölszínnek nyugatról, az isztriai belföldtől felénk való emel- kedése kevésbbé meredek, mint a tetővonaltól keleti irányban a quarnerói öböl felé való esésük, melyre majdnem függőlegesen esik a tekintetünk. Az isztriai háromszög ugyanis éjszaki alapjától dél felé, de kelettől nyugatnak is lejt, s ezen az általános kereten belül keresztirányban még egyéb tagozódása is van. A tartomány éjszaki részében húzódó említett hullámsorok olyan fensíkot (Felső vagy Éjszaki Isztriát, más néven a „Ciően-földu-et) alkotnak, mely déli irányban csak szelíden hanyatlik, s a tartományon keresztben vonúlva, annak körülbelül a harmadán egyszerre csak meredek megszakadás-