Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

22 sai végződik, honnan azután a fölszinnek szélesebbek a domborodásai (Közép- és Déli Isztria). A tartomány összes részeinek mind megannyi hulláma, a nagyok is, a kisebbek is, csak alacsonyabb kúpokat, medenczéket tűntetnek föl; az útasnak tehát, ha az egészet magasról nem szemlélheti, sehol sem ötlik szemébe hosszabb hegyhát, csakis a szikladombok, medenczék és teknők örökös változását látja. Hogy most az így nyert általános áttekintés után az országot a maga részleteiben is megismerhessük, búcsúzzunk el a hegy- csúcsról élvezett bájos kilátástól és szálljunk le a Monte Maggiore délnyugati V oldalán legelőbb is a Ciően-föld fensíkja felé. Az ösvény nélkül való meredek és kopár hegyoldalon lefelé haladva, kis idő múlva mérsékelt lejtésű gyalogútra érünk, mely többnyire árnyékos bükkfaerdőket szel át s melyről egyes tisztásokon át változatos kilátás V nyílik a hegy lábánál elterülő Cepié-tóra és Isztria belsejének gazdag domb- csoportozatára. A gyalogösvény végűi abba a széles országútba torkollik, mely a hegyre vezető szekérútnak folytatása. Nyugati irányban lefelé szállva, ezen haladunk tovább és egy szélesebb kiterjedésű lejtő-lépcsőzetnek kövér rétjei mellett, lejebb pedig áthidalt patakocskáktól és kisebb vízesésektől megszakított sziklafalak mentén járva, éjszaknyugaton elérjük az isztriai vasút Karszt-fensíkját. A bükkfa-erdő mögöttünk marad, csakis boróka-bokrok és ritka tölgycsoportok, melyek imitt-amott egy-egy ligetté egyesülnek, képviselik még a fatenyészetet ; eltűnnek lassan a hosszú völgybarázdák s a vízfolyások, körös-körűi csupa fehérség, szürkeség; az ország legszegényebb része van V előttünk, a már többször említett Ciíen-föld, mely 500—600 méter magasságban a tenger fölött, 57 kilométer hosszaságban és 15 kilométernyi szélességben éjszaknyugattól délkeletig terjed. A talaj abban különbözik más Karszt-vidékek legtöbbjéétől, hogy a hosszan elnyúló földhátak csekély hullámúak, mert bár 2—3 hosszú lépcsőben esnek alá, e lépcsők majdnem laposak s csak néhány hegykúp emelkedik ki 1.100 méternyi magasságig. A talajt kimeredő rétegvégek és széttöredezett kőzetlapok darabjai (mind megannyi fehér mészkő) borítják, melyeknek fölszíne a levegőnek százados hatásától barázdás, hasogatott, gidres-gödrös, ripacsos és kicsipkézett. Csak helyenként található kevéske föld a hasadékokban s azokban a különböző nagyságú gömbölyded mélyedésekben (dolinák), melyek oldalról meg sem láthatók.