Seite - 26 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

26 hetik, s a homokkó-formatióknak megmaradt szilárdabb magvai, vagy a kinyúló mészkő-részletek, melyek vagy eredetileg sem voltak homokkővel borítva, vagy pedig ennek elmállása folytán lettek szabaddá. Összefüggő helységeket csakis ilyen szilárd alkotású magaslatokon találhatni, míg a meredekebb, folytonosan csúszó domboldalak kopárak. A kevésbbé meredekek a bőségesen alakuló agyagtalaj kegyelméből gazda- gabb növényzettel díszelegnek, mint a hogy ily Karszt-vidéken várhatnók, úgy, hogy Sárga-Isztriában a terjedelmes rétek, mezők, ligetek, sőt erdők sem ritkák. A tartomány e részében typusokként Pinguente és Pisino városok környékét tekinthetjük. Az első mélyen az isztriai vasút hasonló nevű állomása alatt terűi el s környékével együtt legjobban a pályaudvarról tekinthető át. Házai egy dombot koszorúznak, mely egy széles talaj mélyedés- ből emelkedik ki, a hová gömbölyű tetejű és talapzatuk felé mindinkább ellapúló dombok között három oldalról mély bevágású barázdák futnak össze. E dombok oldalain kicsinyben ismétlődik az említett barázda-alakúlás, és kigyódzó patakocskák — Istria gialla sajátosságai — folydogálnak le róluk ; a kevésbbé barázdált síkabb oldalakon pedig olyan nagyságú rétek és mezők terülnek el, a milyenek a tartomány másik két részében lehetetlenek; ezeken kivűl szőlőkertek és helyenként öreg, de többnyire ritkított lombos faállomány V is — a Cicen-föld vigasztalan látványának itt kedves ellentéte — akad. Hogy innen Pisinóba juthassunk, legjobb, ha a tartomány belsejét vasúton futjuk át. Legelébb is egy dombcsoportozattal találkozunk, mely hol erdővel borított, hol mívelt, de mindenütt tele van vad földhasadékokkal s itt-ott kiálló mészkócsoportokkal, melyek az agyagos homokkőtalajt megszakítják s szűk helyükön a tájjelleget karszt-szerűvé változtatják, mint példáúl Rozzónál és Lupoglavánál. Pisino felé megint egy hosszasabban terjedő völgybe érünk, melynek meglehetősen sík s rétekkel borított földjén fűzfákkal szegélyezett partok közt egy kanyargó patak fut végig, helyenként kisebb zuhatagokban, keresztben fekvő kőzetpadokon esve alá; ez olyanszerű idylli kép, a milyenek a stiriai és felső-ausztriai völgyekben láthatók. Pisinónál a magaslatok megint egymáshoz szorúlnak, s a pataknak csak keskeny, kanyargó, zsákszerűen végződő szorosútat hagynak, melynek hátteréből úgy rohan be egy Foiba nevű sziklakapuba, hogy azon túl nyoma vész. Ez a város már Istria gialla déli szélén fekszik. A város déli oldaláról a szemben fekvő, terra rossa-vs\ fedett hegyoldalra tekinthetni, a helység