Seite - 28 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

28 öblöket alkotnak. A tartomány éjszaknyugati részéből jövő úton Buje-től körülbelül Pinguente-ig e hasadékok legéjszakibbjával, a keletnyugati irány- ban vonúló, körülbelül 25 kilométernyi hosszú Quieto-\6lgygyel találkozunk. Ennek legfelső része összehajló, meredek és keskeny földhasadékokból áll a Pinguente és Draguch körűi terjedő homokkő-terület kellő közepén, honnan számos apró patak fut össze nagy kanyarúlatokban a montonai talajmélye- dés felé. Ennek a 10 kilométernél hosszabb, 1 —1.5 kilométernyi széles mélye- désnek a felső része csak 18—20 méternyivel, az ott tenyésző montonai tölgy erdőségnek legnagyobb része pedig csak 11 —15 méternyivel fekszik a tenger színe fölött, míg a regényes fekvésű montonai várkastély jókora magasságról, 227 méterről tekint alá a mocsaras erdőségre. Ezen tágúlása után a völgy főiránya lassan-lassan délnyugatról nyugatra térül, a még mindig 60—70 méter magas hegyoldalak hátrább vonúlnak és számos öböltől megszakítva, 12 kilométer hosszú mocsaras területet öveznek körűi, mely a cittanuovai kikötőöböl hátterében Porto Torre néven végződik. Ha a kitűnő csinált úton Parenzótól Pisinón át a félsziget keleti szélén fekvő Albonáig, mint előbb, most is keresztben útazunk a tartományon, a majd köves, majd vörösföldes fensíkon való hosszas útazás után meglepő látvány tárúl elénk, midőn Antignana tájékán egy hasadék szélére érünk, melyről az út jó sokáig le nem térhet, mivel a széles és mély völgyön nem mehet át. Az úgy nevezett Draga-nál (magyarúl völgy) vagyunk. Ez 200—300 méter mély; nem túlságosan meredek; köves, de sok helyütt erdős lejtőkön tekinthetünk alá, lent pedig a völgy fenekén, hol szakadozott kőpartok közt zúgó erdei patakot sejthetnénk, síkföldön sok rét és szántóföld tarkáilik szabályos táblákban, a növés és érés különféle szakaiban ; zöld rétszalagok szántóföldekkel váltakoznak; a völgyfeneket a partokkal s a fensíkkal kacskaringós ösvények kötik össze, melyeken a völgy munkásainak naponta legalább is 200 méternyit kell le s feljárniok ; oda lent nincsenek házak, mert a hidegleléstől való félelemből senki sem mer ott lakni. A völgyi patak meg-megszakad és rendes időben csekély a szélessége, lomha a folyása. A 35 kilométernél hosszabb Draga Pisinótól valamivel nyugatra kezdődik s csakhamar 100—150 méter mélységre mélyed a fensíkba, de csekély távolra már majdnem kétszer akkora mélységű és feneke 300—400 méternyi széles. A mély termő rétegű sík föld nagyon alkalmas a megmunkálásra,