Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

30 kép táriíl elénk : egy káka és rét környezte tó, melyre árnyékos erdők V V tekintenek alá. A Cepic-tó egy lapályos mélyedés, mely a Ciíen-földről s a Monte Maggiore-ról számos záporpatakot (torrente) vesz magába. A majdnem félkör alakú, 800 hektárnál nagyobb tó medre sekély, és kiterjedése a belé ömlő vizek bősége szerint nagyon változó, de mindenesetre kedves válto- zatosságot nyújt e száraz tartományban, s jól esik a szemnek, ha a közel erdőszél lombos koronáit a csendes vízben tükröződni látja. De régibb várrom is több van itt egymás mellett, mint a tartomány más völgyeiben; a Monte Maggiore-nek a tóra néző alján, vagy épen a tó szélén örömest építették a középkor kis hűbérurai erős váraikat. Ezek ma már részint egészen romokban hevernek, részint félig elpusztúltak, vagy pedig átalakítva, kiváló díszeivé lettek a vidéknek, mint példáúl : a Sumberg, Chersano, Kosljak, Lettai, Bellay, Pass, Gradigne, Bogliuno, Vragna nevűek, stb. A hol a mocsaras táj Sumbergtől nem messze a Cepié-tótól nyugatra végződik, a tartomány harmadik főhasadéka, a 28 kilométernyi hosszú Arsa-vöÍgy vágódik be a fensíkba majdnem mindjárt 200—250 méternyi mélyen, és a tónak, valamint a környékének vizeit majd a föld színén, majd pedig a föld alatt vezeti le. Számos, de rövid kanyarúlatokban húzódik tova, imitt-amott egy-egy keresztben álló hegyfoktól megszűkítve, körülbelül 18 kilométer hosszaságban ahhoz a helyhez, a hol a Canale dell Arsa nevű tengeri fjorddal találkozik, mely a Quarneróból a carnizzai kikötőnél az Arsa-völgy felé nyomúl be a száraz földbe; átlag egy kilométernyi széles, és különösen alsó részében, de még zsákalakú felső vége közelében is, a hol az Arsa-patak torkollik belé, tengeri hajókat is megbír. Miután így Isztria belsejét hoszszában is, keresztben is megismertük, ne resteljük végűi az egész háromszög körűihajózását, hogy azokban a képekben is gyönyörködhessünk, melyek főokai, hogy a belföldiek a Tenger- melléket meg-meglátogatják és nagyon kedvelik. Az a látvány, melyet az isztriai partok nyújtanak, természetesen külön- féle a szerint, a mint az útat valamelyik kisebb parti gőzössel teszszük meg, mely majdnem valamennyi kikötőt érintheti, vagy pedig nagy dalmát, avagy levantei gőzhajóra szállunk, mely a partoktól csak messzebb járhat. Mi inkább az előbbit választjuk. A nyugati part tájjellegét az határozza meg, hogy a keletről mind- inkább hanyatló fensíknak az a széle. Ezért a tenger szélén, néhány, Muggia és Pirano közötti záporpatak torkolatának földes árterületét kivéve, nincsen