Seite - 32 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

32 festői fekvésű kikötő városok és városkák tűnnek szemünkbe, melyeknek kőépületei és többnyire a velenczei Szent-Márk templom campanile-jét utánzó tornyai, különösen a déli és esti órákban, csillogó fehérségükkel élesen rajzolódnak le a környék ligeteinek és kertjeinek zöld hátterén és a partvidék be nem épített részének szürke alapján. Belül e városkák, az igaz, kevésbbé fényes tekintetűek, de mindig festőiek. E parti városoknak majdnem mindegyikében van egy régibb város- rész, mely korábbi, zaklatott idők hírmondójaként némi biztonság okáért valamivel magasabban épült a tenger színe fölött, — meg egy újabb, mely békésebb időben keletkezvén, az emelkedő tengeri kereskedés kedvcért egészen a partszélen fekszik, még pedig részben az itt kimeríthetetlen bőségben található kőanyagból készült töltéseken, melyekkel a tengertől hódították el ez építkezések helyét. Beérkezvén a kikötőbe, melynek természetes sziklapartjai többnyire még mesterséges kőgátakkal is megpótolvák, rendesen egy kisebb bárkák- befogadására szánt fiókkikötőbe (Mandracchio), attól nem messzire pedig az elmaradhatatlan halpiaczra jutunk. Tovább szelíden emelkedő szélesb út vezet a helység régebbi részébe, hol egy vagy több, annyira-mennyire tágas téren a templomon, az állami s helyhatósági középületeken kivűl a régibb patrícius családok ódon házai állanak. Az útezák és közök kivétel nélkül ter- mészetes, kemény sziklatalajon húzódnak, s mint a déli vidékeken általában, az árnyék kedvéért oly szűkek, hogy szekérrel nagy részt járhatatlanok. A part közelében természetesen nagyobb az élénkség, minthogy ott a hajók és bárkák érkezése és indúlása, be- és kirakodása, a halászat, az alkuközvetítők és podgyászhordók sürgölődése — a legnagyobb forróság idejét kivéve — az egész napon át élénk mozgalmat okoz, sőt a hűs tengeri szellő kedvéért még a tétlen ácsorgók is ott tartózkodnak legszívesebben. Látni, hogy az emberek itt nem régi emlékeikből s őseiktől reájuk örökbe hagyott javaikból élnek, hanem abból, a mit napról-napra szereznek, noha ez a napi kereset csak vajmi ritkán tetemes. így tünedeznek föl előttünk egymásután Capodistria, Isola, Pirano, Umago, Cittanuova, Parenzo, Orsera, Rovigno helységek, s ilyen lenne Pola képe is, ha nagyszabású építkezésekkel hadikikötővé nem volna átalakítva. A tenger felől apró szigetek közt éjszaknyugatról délnek s innen megint keletnek irányúló kacskaringós öblök hosszabb során át érhetünk Polába. A benyúló öblöket körítő ellapúit gömbölyded dombok váltakozva,