Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
Bild der Seite - 38 -
Text der Seite - 38 -
38
Arra a kérdésre, vajon miben állanak ennek a tájjellegnek a sajátos-
ságai, különösen pedig arra, hogy vajon csakugyan olyan kiváló szépségű-e
ez a táj : csak két dolgot félre téve adhatunk elfogulatlan feleletet ; először is
nem szabad számba vennünk azoknak ifjúi elragadtatását, a kik egyáltalában
Abbáziánál pillantják meg először a tengert, kikre tehát a látvány újságának
már magában is elég nagy hatása van; továbbá azokat a sajátságokat is
számításon kivűl kell hagynunk, melyek az egész Tengermelléknek, sőt a
Középtenger partvidéke legnagyobb részének általános vonásai.
Ha azonban csupán arra szorítkozunk is, a mi sajátképen Abbazia
környékéhez tartozik, akkor is el kell ismernünk, hogy itt a szépnek jellemző
vonásai szerencsésen találkoznak a kedvesnek és kiesnek kellékeivel, ellen-
tétben ama regényesen szép, vagy már szeszélyes vonásokkal, melyek a
szomszédos partvidékeken sok helyütt szemünkbe ötlenek. A vidék közelebbi
leírását természetesen ismét a talajalakúlás feltűntetésén kell kezdenünk.
Először is felötlő, hogy itt, Isztria keleti partjának eddig ismertetett
részleteitől eltérőleg, nincsenek a hegységtől a tenger felé leereszkedő bástyák
vagy bordák, melyek rendesen valamely meredek sziklafokkal végződvén
a tengerparton, várak és erősségek építésére alkalmas helyekűl szolgálhattak
volna; nincsenek az ily dombsorok közt bemélyedő nagyobb völgyek sem,
melyek a tenger színe alá merülve, tágas és biztos kikötőket alkothatnának.
Ezzel ellentétben itt a Monte-Maggiore lejtőzete inkább haránt irányban
tagozódott, oly formán, hogy egymás mögött emelkedő bástyasorokat
mutat ; a tengerbe kinyúló földnyelvek nem hegyesszögűek, hanem szelíden
legömbölyítvék és hullámos partvonalaik, kivált magasból, példáúl Castuából
tekintve, a Nápoly melletti sorrentói parthoz hasonlítanak, a nélkül azonban,
hogy jelentékenyebb öbölbemélyedéseik volnának.
Ily vidék sem uralkodó magaslatokon álló erősített helyek építésére,
sem nagyobb, zárt kikötők keletkezésére nem lehetett alkalmas; más czélja
tehát a megtelepülésnek e helyütt nem igen lehetett, mint főleg és első
sorban a földnek a természeti állapotok és a hagyomány szerint való
mívelése. Már ez a körülmény is eléggé megmagyarázza e vidék uralkodó
jellegét, a békés és idilli vonást, mely a két felől szomszédos partvidékeken
hiányzik. A tájék bájosságát nagyban fokozza az itt dúsabban tenyésző
növényzet, mely a kevésbbé meredek talajon könnyebben verhetett gyökeret
és jobban megélhetett, főképen pedig a sűrű babérfa-ligetek, melyek itt
számosabbak, mint a partnak bármely más vidékén.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Band
- 10
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.02 x 22.23 cm
- Seiten
- 404
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch