Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

38 Arra a kérdésre, vajon miben állanak ennek a tájjellegnek a sajátos- ságai, különösen pedig arra, hogy vajon csakugyan olyan kiváló szépségű-e ez a táj : csak két dolgot félre téve adhatunk elfogulatlan feleletet ; először is nem szabad számba vennünk azoknak ifjúi elragadtatását, a kik egyáltalában Abbáziánál pillantják meg először a tengert, kikre tehát a látvány újságának már magában is elég nagy hatása van; továbbá azokat a sajátságokat is számításon kivűl kell hagynunk, melyek az egész Tengermelléknek, sőt a Középtenger partvidéke legnagyobb részének általános vonásai. Ha azonban csupán arra szorítkozunk is, a mi sajátképen Abbazia környékéhez tartozik, akkor is el kell ismernünk, hogy itt a szépnek jellemző vonásai szerencsésen találkoznak a kedvesnek és kiesnek kellékeivel, ellen- tétben ama regényesen szép, vagy már szeszélyes vonásokkal, melyek a szomszédos partvidékeken sok helyütt szemünkbe ötlenek. A vidék közelebbi leírását természetesen ismét a talajalakúlás feltűntetésén kell kezdenünk. Először is felötlő, hogy itt, Isztria keleti partjának eddig ismertetett részleteitől eltérőleg, nincsenek a hegységtől a tenger felé leereszkedő bástyák vagy bordák, melyek rendesen valamely meredek sziklafokkal végződvén a tengerparton, várak és erősségek építésére alkalmas helyekűl szolgálhattak volna; nincsenek az ily dombsorok közt bemélyedő nagyobb völgyek sem, melyek a tenger színe alá merülve, tágas és biztos kikötőket alkothatnának. Ezzel ellentétben itt a Monte-Maggiore lejtőzete inkább haránt irányban tagozódott, oly formán, hogy egymás mögött emelkedő bástyasorokat mutat ; a tengerbe kinyúló földnyelvek nem hegyesszögűek, hanem szelíden legömbölyítvék és hullámos partvonalaik, kivált magasból, példáúl Castuából tekintve, a Nápoly melletti sorrentói parthoz hasonlítanak, a nélkül azonban, hogy jelentékenyebb öbölbemélyedéseik volnának. Ily vidék sem uralkodó magaslatokon álló erősített helyek építésére, sem nagyobb, zárt kikötők keletkezésére nem lehetett alkalmas; más czélja tehát a megtelepülésnek e helyütt nem igen lehetett, mint főleg és első sorban a földnek a természeti állapotok és a hagyomány szerint való mívelése. Már ez a körülmény is eléggé megmagyarázza e vidék uralkodó jellegét, a békés és idilli vonást, mely a két felől szomszédos partvidékeken hiányzik. A tájék bájosságát nagyban fokozza az itt dúsabban tenyésző növényzet, mely a kevésbbé meredek talajon könnyebben verhetett gyökeret és jobban megélhetett, főképen pedig a sűrű babérfa-ligetek, melyek itt számosabbak, mint a partnak bármely más vidékén.