Seite - 39 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

39 így Abbazia sem hadi vagy kereskedelmi czélokra épült, régi vár- falakat s leomlott köbástyákat sem látunk itt; szerény házikói szétszórtan állanak egy kis templomoeska körűi, lakói emberemlékezet óta földjeik míveléséből élnek. A kép jellemét még határozottabban kikerekíti a tenger felé nyíló kilátás, mely az előttünk fekvő quarnerói öblön végig jártatott tekintetünk elé tárúl. Ha a szépnek kellékei közé tartozik a változatosból is könnyen kivehető s az egésznek fölfogását elősegítő egység vagy szabályszerűség, akkor e kellék kiválóképen megvan ama képben, mely itt a szemlélőnek kínálkozik. Éjszak felé a liburni Karsztnak egymás fölé emelkedő hegysorai egyen- közűen húzódnak a magyar-horvát tengermelléken át a Kapela-hegységgel, azután a Quarnerót ezen oldalon szegélyző keretnek egyik szöglete következik és kezdődik a még magasbra emelkedő, de távolabb is fekvő Velebit-láncz, mely a látkör keleti szélét határolja. A nevezett hegylánczok valamennyien osztoznak a Dinari Alpesek azon általános sajátságában, hogy egyenkint és közelről nézve ugyan zord és meredek részleteik vannak, nagyban és egészben azonban szelíden hajladozó körvonalakkal rajzolódnak a mögöttük kékellő égboltozatra. E hegyeknek Abbáziától való távolsága épen elég nagy arra, hogy zord és szakadozott részleteik elmosódjanak, de még sem olyan nagy, hogy miatta a hegyalakok kékes ködtömegbe folyjanak össze; sőt ellenkezőleg, e legjobb távolság a legcsodálatosabban váltakozó megvilágításban tűnteti föl a nap állása és az ég különböző tisztasága szerint e hegyeket. Különösen délután és este, mikor Abbaziára néző oldalaikra süt a nap, megvilágított részeik a legszebb rózsaszínben, az árnyékba esők pedig a kék és ibolya- színnek mozaikszerűen tarkázott és rendkívül bájos változataiban mutat- koznak. A hely fekvése egészen Lovranáig engedi élveznünk e látványt, holott távolabb délnek Mosíenice, stb. körűi az előre nyomúló quarnerói szigetek miatt a Velebit már eltűnik, a horvát Karszt-hegység pedig már oly messze van a háttérben, hogy az imént említett színhatások azon már nem észlelhetők. Miután a látkör éjszaki és déli oldalát már végig néztük, fordítsuk szemünket délnek, hol a közelebb fekvő Cherso és Veglia szigetek bájos változatosságú partvonalain és enyhén emelkedő magaslatain pihen meg tekintetünk ; ezek között a tengernek egy keskeny szalagja, az úgy nevezett „Bocca piccola44 enged messzire ható kilátást a dalmát vizekre.