Seite - 45 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

45 nyezet sivárságától; mi azonban nem bocsátkozhatunk ennek a feszegetésébe, hanem visszatérünk főútunkra, hogy folytassuk a szigetnek hoszszában való bejárását. A sziget egész gerinczén végig vezető lovas-út ugyan alig érdemli meg a „strada regia" büszke nevét, mert helyenkint oly szűk, hogy majd egyik, majd másik felől oda dörzsölődik az ember a mellette kétoldalt húzódó alacsony kőfalakhoz, vagy a rájuk hajló száraz tövis kórókhoz. Szanaszét heverő, szürkésfehér sziklatömbökön és kimeredő szirteken kivűl, melyek itt-ott szélesebb kőlapokkal s néha-néha vörös földfoltokkal váltakoznak, az Sziklás part az abbaziai Angiolina nyaraló alatt. utasnak unatkozó szeme csak kisebb vagy nagyobb számú, de mindig szét- szórt és sűrűbb csoportokban seholsem mutatkozó, sötétzöld borókabokrokat lát, melyek messziről fekete foltokkal tarkázottnak tüntetik föl a talajt. Valami különös látványt nyújtanak az itt-ott három—négy méternyi fák az által, hogy a törzse valamennyinek ugyanazon, mintegy 50—60 foknyi szögben hajlik éjszak-keletről dél-nyugatra, tehát a bóra irányában, és hogy gályáik és ágaik ernyőalakban szintén csakis ezen irányban nőnek, holott az ellenkező, a bóra felé fordúlt irányban egyáltalában nem mutatnak maradandó hajtásokat. A tájképet megélénkítő állatvilág képviselői közül csak a gyéren legelésző s az említett egyoldalú boróka-ernyők alatt a nap heve, a szél és a hózivatar ellen oltalmat lelő birkák, meg a levegőben