Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

47 folytonosan majd ide, majd oda húzódó, rendkívül erős áradat érdekes látványát nyújtja, melylyel az említett földszorostól elválasztott tenger két felének fölszín-különbözete kiegyenlítődésre törekszik. A Cavanellánál azonban Cherso szigetének még nincs vége; egész hosszaságának itt még csak kétharmadánál vagyunk, s innen túl dél-keleti irányban tovább terjed még Dalmáczia felé, csakhogy e helytől fogva alacsonyabb és lapályosabb, mint eddig, de egyúttal kevésbbé zordon is, és dúsabban tenyésznek rajta az örökzöld cserjék, mint magasabb fekvésű vidékein. — Ez utóbbi szigetnek harmadrészét immár mellőzve, átmegyünk az osserói hídon, hogy a szomszédos Lussinba is ellátogassunk. A Vrana-tó Cherso szigetén. E szintén keskeny és hosszú sziget Chersónak mintegy kicsinyített képmása, hosszanti oldalainak egyikét a bórával szembe fordítja s legköze- lebb az átellenében fekvő Chersóra, távolabb pedig Dalmáczia legéjszakibb szigeteire, meg a tengernek köztük fekvő darabjaira enged kilátást, melynek háttere a Velebittel záródik. Ezen a parton van a régibb, de jelenleg kisebb Lussin grande nevű város gyönyörű kilátással és számos zöldelő ültetvény- nyel, de védtelenül kitéve a bórának. A túloldal partja délnyugat felé a nyílt tengerre néz, melyből csak egy-két kis szigetke merül föl; itt van Cigale kikötője, nagy darabon az egyetlen igazán alkalmas pont, hol egészen tiszta tengeri levegőt szíhat az ember, csakhogy sajnos, még nem nyújt elég kényelmet az itt tartózkodásra. E nyílt tengerpartnak két bevágása egy nagy, a sziget gerinczével megint párvonalosan haladó belső öbölbe vezet, mely belföldi tóhoz hasonló, honnan