Seite - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

55 E római gyarmatváros születési éve ugyan ismeretlen, de aligha nagyon távol esik Sempronius Tuditanus consulnak a japydok elleni győzelmes hadjárata idejétől (Kr. e. 129.). Több mint hét évtizeddel ezután, midőn az Alpeseken inneni Galliából Caesar hadjáratai miatt a csapatokat elvonták, a gyarmat a japydok egyik rablótámadásának áldozatául esett. Majd Octavianus Augustus (Kr. e. 30-tól Kr. u. 14-ig), ki a gyarmattól függő területet is tetemesen növelte, Tergestét újonnan megerősítette. De nemcsak magát e . helyet védték bástyák és árkok, a Tergeste felé vezető fontosabb közlekedési útak is erődökkel voltak biztosítva. Sőt a város távolabbi vidékén is sánczok húzódtak keresztűl-kasúl, melyeknek nyomai még ma is fölismerhetők. Nem csoda, ha e kerület oly jól meg volt erősítve ; hiszen védő bástyája volt Italiának, mely a birodalomnak Augustus korabeli beosztása óta Arsidxg (a mai Arsa) Isztriát is magába foglalta. így Tergeste is élvezte mindazon anyagi és politikai kedvezményeket, melyek a római birodalom anyaországát a provincziák fölött megkülönböz- tették. A város mindaddig virágzott és gyarapodott, míg az italiai községek e kiváltságok és a ritkán megzavart béke oltalma alatt állottak; de hanyat- lásnak és enyészetnek indult, midőn jóllétének alapföltételei megszűntek. Tergeste ugyan még a római világbirodalom legfényesb korszakában sem volt valami fontos hely. Nagyon is közel esett hozzá a hatalmas Aquileja, az alpesi tartományok kereskedelmi főhelye és útvonalaik góczpontja. De azért nagyon tévednénk, ha olyan csekély halász falucskának tartanok, a milyennek szabadkikötővé nyilvánítása után gyakran kicsinylőleg mondták. A mai ó-városon már a rómaiak idejében is túl terjedt község már akkoriban is egyesítette a szükségest a széppel; voltak épített kikötői és vízvezetékei, színháza, templomai, oltárai és szobrai. Igaz ugyan, hogy, ha ma végig járjuk a város útczáit, vajmi kevés nyomát találjuk e rég elmúlt időknek. Székesegyházának tornyaiba néhány oszlop van befalazva a capitoliumi istenségek ama templomának alkotó- részeiből, melyet Clodius Quirinalis, Nero idejében a ravennai hajóhad praefectusa, újított meg. Az óváros egy másik egyházának, az egykori jezsuita-templomnak közelében egy sajátságos, félig a földbe sülyedt, fölirat nélküli boltív áll, mely alakjával a késő-római korra vall s melynek rendeltetéséről semmi bizonyosat nem mondhatunk. Egész mondakoszorú fonta körűi időtől megviselt falait, s fűződött még a nevéhez is. Mai neve, Arco di Riccardo, mely Oroszlánszívű Rikhárd keresztes vitézre látszik