Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

60 erődöt is kezdtek építeni. Velencze más oldalon való elfoglaltsága miatt ismét szabaddá tette Triesztet; az erődöket lerombolták, sőt 1381 október 7-én maga Velencze is forma szerint elismerte a város függetlenségét. Ámde mit segíthetett a triesztieken egy oly szerződés, melynek érvényessége előre láthatólag csak ideig-óráig valónak volt tekinthető? A patriarcha- őrgrófok, kik itt utóbbi időben erélyesebben védelmezték jogaikat, szintén nem nyújthattak elegendő oltalmat, — hiszen ők maguk is kevés sikerrel biztató harczot folytattak e tengeri köztársaság ellen. Ekkor a város polgárai arra határozták el magukat, hogy a mögöttük levő tartományban uralkodó s akkor leghatalmasabb fejedelmi családhoz, a Habsburgokhoz folyamodnak. 1382 szeptember 30-án III. Lipót herczeg elfogadta Grácz várában Trieszt önkénytes meghódolását. Ezzel ugyan a város történetének egy újabb korszaka kezdődik, habár nem tagadható, hogy a városnak a hercze- gekhez való viszonya eleinte nagyon határozatlan természetű volt. Az igaz, hogy a választott podestà helyébe a herczegektől kiküldött kapitány lépett; de azért az egész belső kormányzat az addigi szervezet szerint maradt, s a község kifelé is oly önálló volt, hogy a maga felelősségére háborút is viselhetett, békét is köthetett a nélkül, hogy a herczegek akár az egyikben, akár a másikban segítették, vagy gátolták volna. Nevezetesen a vám- és útkényszer, melyet a Habsburgok Trieszt javára belföldi alattvalóikra róttak, adott gyakran alkalmat bonyodalmakra. Az isztriai parti városok, melyek kereskedelmi érdekeikben veszélyeztetve látták magukat, többször fegyvert ragadtak és uruk, Velencze, rendesen az ő pártjukra állott. 1463-ban a város egy ilyen, az előbbihez hasonlag vitézül, de szeren- csétlenül viselt háború (az úgy nevezett „trieszti háború") után területének egy részét elvesztette s környéke mai határai közé szorúlt. Hűségeért és vitézségeért a város császári kegylevelet kapott, mely 1464 február 2 2-én kelt és a megdicsért hű város czímerébe a császári sas fölvételét megengedte. De az 1463-ki sajnos területveszteség, valamint a háború egyéb viszontag- ságai heves belső zavarokat okoztak Triesztben. Midőn a város az utóbbiak következtében Lueger Miklós kapitány tanácsára 1468 május 28-án addigi önkormányzatáról lemondott s az ország fejedelmének teljes hatalma alá vetette magát, ez ellen forrongás támadt. Luegernek pusztúlnia kellett Triesztből, hol vér is folyt a polgároknak egymás elleni dühöngésében. Csak miután III. Frigyes császár egy nagyobb hadosztályt küldött, állott helyre heves harcz után a rend (1469). Nem sokára maga a császár is megjelent