Seite - 67 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

G7 itt még ugyané század vége felé teljesen elcsöndesedtek. A városnak szabadkikötővé nyilvánítása idejében betelepült legelső protestánsok már nem találtak itt hitsorsosokra. Különböző vidékekről, így déli és nyugati Németországból, Helvécziából, és pedig különösen Graubündtenből kerültek ide a bevándorló kereskedők és iparosok. A köztük lévő felekezeti s még inkább a nyelvbeli különbségek két hitközségbe csoportosították őket : a német származású ágostaiak megtartották anyanyelvüket, a vegyes nyelvű helvét hitvallásúak pedig a városi lakosság többségének nyelvét, az olaszt, sajátították el. Midőn a protestánsok II. József alatt jogilag biztosítottabb A Lloyd-palota Triesztben. helyzetbe jutottak, ők is saját templomok szerzéséhez láttak; addig hit- sorsosaik magánházaiban tartották isteni tiszteleteiket. Az ágostaiak meg- vették (1785) a használatlanúl álló Rosario-zgykkzat, a helvét hitvallásúak pedig (1786) a Sy/vester-templomot, mely a legenda szerint Euphemia és Thekla vértanúk egykori hajléka s Trieszt legelső keresztény szentegyháza volt. 1871-ben az ágostaiak, miután templomukat a város visszavásárolta s az ismét a katholikusoké lett, új egyházat kezdtek építeni, mely Zimmermann boroszlói építészeti tanácsos tervei szerint három év alatt készült el. E nemes ízlésű góth épület a város egyik legszebb ékessége. A görögök előbb szereztek maguknak templomot Triesztben, mint a protestánsok. Mária Terézia császárnő ugyanis kiváló kegyeiben részesíté a szabadkikötő e legkorábbi vendégeit, kiknek megtelepedésétől a keleti 9*