Seite - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

68 kereskedelem nagyobb lendületét remélte. Nemcsak megengedte nekik már 1753-ban, hogy templomot építhessenek, hanem maga is hozzájárult annak költségeihez. A görögökkel hosszabb időn át egy hitközségben fértek meg a Dalmácziából és a törökországi határos tartományokból bevándorlott görög nem-egyesűlt délszlávok is. Az isteni tiszteletet fölváltva hol az egyik, hol a másik nyelven tartották. Miután azonban súrlódásokra került közöttük a dolog, a görögök 1782-ben új község alapítására kaptak engedélyt, s föl- építették a tenger melletti Szent-Miklós templomot. A régi templom az ekkor külön vált illyr hitközségé maradt. Minthogy azonban a feltöltött terület, melyen az épület állott, lassanként csuszamlani kezdett, 1850-ben sajátszerű tornyainak egyikét le kellett bonttatni. Tizenegy évvel később, az egész régi épület eltávolítása után, egy új templom költséges és hosszan tartó alapvető munkálataiba fogtak. Ez a milanói Macciacchini tervei szerint épült és 1868-ban készült el. Alaprajza görög kereszt, melynek mind a négy sarkán egy-egy torony áll, melyek egyúttal támoszlopai a nagy középkupolának. Belseje ép úgy, mint a görög Miklós-templomé, a leggazdagabban van díszítve. Kivűl velenczei mozaik-művek ékesítik falait. Az arany alapon byzanti modorban készült képek a keleti egyház több szentjét ábrázolják. E szép idomú kupolás templom különösen a Canal gr a7idé\ al átellenben lévő oldalról nézve elragadó látványt nyújt az előtte horgonyozó hajók hátterében. A nevezett csatorna végén egy másik templom, a katholikus Szent-Antal egyház áll. Ez is újabb keletű mai alakjában. 1827-ben a város az itt állott kisebb templom lebontása után egy nagyobbat kezdett építtetni a svájczi Nobile Péternek, a bécsi képzőművészeti akadémia későbbi igaz- gatójának tervezete szerint. Minthogy az építkezés nagyon sokáig folyt, ez alatt egy közeli téren fából ideiglenes templomot állítottak. Végre 1849 október 14-én Legat püspök a Terézváros százéves fönnállásának ünnepén fölszentelte az új templomot, melynek egyhajós, kupolás építménye oszlopos előcsarnokával a római templomokhoz hasonlít. Az ó városban a Santa Maria Maggiore nevű plébánia-templom, melyet a nép még ma is jezsuita-templomnak nevez, ennek a rendnek sajátszerű építési stílusát képviseli. Létrejöttének Eggenbergi Ulrik herczeg volt egyik legbuzgóbb előmozdítója, 1627-ben kezdték Pozzo jezsuita tervei szerint építeni s 1682-ben fejezték be. Történelmi szempontból azonban legérdekesebb, bár épen nem a legszebb templom, a Szent-Just (S. Giusto) székesegyház.